Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

522 KRÓNIKA hanem az ellenforradalmi rendszer munkásellenes terrorjának bemutatásával és elítélésével, a politikai harc eszközeivel akarta elérni. Egyideig ez a kettősség jellemezte a párt arculatát. A passzivitás kimondása után fokozódott a párt és intézményei elleni terror, erősödött a szociáldemokrata mozgalom elsorvasztására irányuló keresztényszocialista mozgalom ós az ún. nemzeti munkáspártok tevékenysége. A terror tetőpontját több szociáldemokrata vezető elhurcolása és a Somogyi-gyilkosság jelentette. Horthy kormányzóvá választása után a vezetőség úgy vélte, hogy a szélsőjobboldal újabb előretörésével a mozgalmat a teljes megsemmisítés fenyegeti. Ezért politikájukból minden, a rendszerrel kapcsolatos határozott állásfoglalást mellőztek. Hangsúlyozták egyetértésüket a rendszer kül- és belpolitikai és gazdasági törekvéseivel, valamint a kormánnyal való együttműködés szükségességét és a párt forradalom- és kommunistaellenessógét. Politikájukban mellőzték a szocialista célkitűzések hirdetését. A „gyakorlati politika" útját igyekeztek követni, remélve, hogy így a párt visszanyerheti szabadabb működési lehetőségeit és a politikai élet aktív tényezőjévé válhat. Legmegfelelőbbnek a kormánynak és a kormányzónak való felajánlkozást, a velük való egyezkedést tartották. Ez a taktika a maradék radikalizmus, a Garami-féle koncepció teljes fél re tételét jelentette. Ez a politika jellemezte a pártnak 1920 tavaszi és nyári tárgyalásait a kormánykörökkel. A rendszerrel való teljes együttműködési készség jele volt a pártnak a szállítómunkás bojkottal szembeni elutasító magatartása. A párt politikájának megváltozása nem csupán taktika volt: a vezetés olyan emberek kezébe került, akik elvi engedményekre is hajlandók voltak. A párt defenzív politikája, amely az uralkodó osztályokkal való megegyezés érdekében kifejtett politikai aktivitással párosult, indokolatlan, elhibázott lépés volt. Még akkor is, ha a legalitás megvédése és a politikai elszigeteltség feloldása megfelelt a munkásság érdekeinek. A defenzivitás indokolatlanságát, elhibázottságát bizonyítja az is, hogy az ellenforradalmi rendszernek bel- és külpolitikai szempontokból egyaránt nem állt érdekében a jobboldali vezetésű szociáldemokrata párt megsemmisítése. A szervezett munkástömegek körében igény volt egy radikálisabb politika folytatására, tehát valószínűleg eredményesebb lett volna a mindenáron való megegyezésre törekedő politika mellőzése. Jobban támaszkodni kellett volna a nemzetközi proletariátus szolidaritására, a párt külföldi kapcsolataira, és figyelembe kellett volna venni, hogy az ellenforradalmi rendszer nem mer elmenni a szociáldemokrata munkásmozgalom teljes felszámolásáig. A radikálisabb politika átmenetileg súlyosbította volna a párt üldöztetését, de később a párt kedvezőbb helyzetben lett volna az ellenforradalmi rendszerrel szemben. A defenzív politika kudarcát bizonyítja, hogy a kormánykörök a felajánlkozások ellenéi-e sem voltak hajlandók a párt elnyomásának enyhítésére. A Teleki-kormány a kötöttségek lazítása fejében a párt „nemzeti alapra" való helyezkedését kívánta, az internacionalizmus ós a külföldi kapcsolatok megtagadását. 1921 elején a párt vezetői, látva eddigi politikájuk kudarcát, visszatértek a Garamiféle tervhez, a polgári ellenzékkel való együttműködéshez. Több tényező járult hozzá a politika megváltoztatásához: a párton belüli elégedetlenség, a fokozottabb együttműködésre vonatkozó kormánytervek, a polgári ellenzék aktivizálódása ós blokkalakítási kísérletei. A párt 1921 februárjában csatlakozott a polgári ellenzéki blokkhoz,. A baloldali ellenzéki erők összefogásától a kurzuspolitika felszámolását, a közrend megszilárdítását és a munkáskérdés rendezését várták. A szerző a Polgárok és Munkások Szövetségébe (PMSz) való belépést nem tartja elítélendő politikai lépésnek. A párt vezetői azonban nem mérték fel reálisan a baloldali ellenzék erőit, a szövetséghez túlzott reményeket fűztek. Nem törekedtek a polgári ellenzéki pártok politikai korlátainak feltárására, nem tettek lépéseket a szövetségen belüli cselekvési szabadságuk megőrzésére. A szövetség a kurzuspolitika felszámolására törekedve pozitív célokért harcolt; a szociáldemokrata