Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 507 A bolgár szocialista mozgalomról Tanja Pobornyikova adott tájékoztatót. Hangsúlyozta, hogy a „széles", vagyis reformista szocialisták már a háború kezdeti szakaszától nacionalista, a háborút elfogadó álláspontra helyezkedtek. Velük szemben hosszabban taglalta, hogy a tesznyákok Blagoev és Kirkov vezetésével a parlamentben ós a tömegek között miként folytattak internacionalista politikát, miként támogatták a zimmerwaldi mozgalmat, s keltek az orosz forradalom védelmére. A szerb munkásmozgalomról Szergije Dimitrijevics emlékezett meg, hangsúlyozván, hogy a szerb szocialisták már korábban, a Balkán-háborúk idején is mennyire példamutató internacionalista álláspontra helyezkedtek, a hat ízben is megtagadták a parlamentben a hadihitelek megajánlását. Utalt arra, hogy a szocialisták nemcsak távolból támogatták a zimmerwaldi mozgalmat, hanem személyesen részt vettek e konferenciák munkájában. A párt egyaránt küzdött a háború ellen a parlamentben ós a parlament falain kívül is, s nem a szerb párt vezetői, hanem a rendkívül nehéz feltételek, a megszál• lás viszonyai akadályozták, hogy tényleges tömegmozgalom bontakozzék ki a háború ellen. Hangsúlyozta, hogy a párt vezetői (Popovics) milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a munkástanácsok létesítésének, milyen odaadással köszöntötték az orosz forradalmakat, s mennyire határozottan léptek fel az antant országok szociálsoviniszta vezetői' nek nacionalizmusa ellen. Nicolae Goldberger az írásos román korreferátum néhány fontos gondolatát emelte ki. így megemlékezett arról, hogy a román szocialista párt keretei között miként jelentkezett az internacionalizmus, kik és hogyan álltak ki a zimmerwaldi mozgalom mellett, s hangsúlyozta, hogy Románia esetében sajátos helyzettel kell számolni. Itt, miként Szerbiában is, megtalálhatók a nemzeti honvédelem elemei is, amelyeket Lenin elismert, s így a nemzeti egység'megteremtéséért indított küzdelmet is pozitívan értékelte. 1 A „nemzeti" referátumok mellett felvetődtek új szociológiai megközelítések is. Ezek részben G. Haupttól indultak ki, aki a „fent" vizsgálata mellett a „lent", a tömegek magatartásának sokoldalúbb elemzését sürgette. Herbert Steiner 1914 őszét más megvilágításba helyezte, amikor szóvá tette, hogy az értelmiségiek tulajdonképpen könnyebben adhattak hangot ellenzéki ós egyéni elképzeléseiknek, meggyőződésüknek, mint a , szakszervezeti vezetők, akik a tömegektől függtek. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott S. Miller, mikor aláhúzta, hogy az első háborúellenes csoportosulások jobbára értelmiségiekből kerültek ki. (Ennek az összefüggésnek elemzésére ós vitájára azonban nem került sor.) A vita végén a főreferátumot tartók élhettek a válaszadás jogával. Fr. Klein, E. Matthias, H. Weber, G. Feldman rövidreszabott zárszavukban inkább csak refleksziókat fűztek a felmerült kérdésekhez, néhány gondolatot jobban aláhúztak. Klein újra hangsúlyozta, hogy a többségi irányzat a breszti tárgyalások idején csak hallgatott, s nem lépett fel az annexiós politika ellen, de megállapította, hogy a centrum tekintetében árnyaltabb felmérésre van szükség. Matthias a status quo politika és az annexiós törekvések, az önrendelkezés kérdéseinek pontosabb körülhatárolásáról beszélt. H. Weber az augusztus 4-i politika indítékaihoz fűzött gondolatokat, s aláhúzta, hogy az internacionalista oppozíció csak 1914 decemberében vált láthatóvá. G. Feldman a munkásosztály reagálásának szociológiai felmérését sürgette, a gazdasági helyzet visszahatásának fontosságát taglalta, s a regionális kutatás jelentőségót bizonyította azon a példán, hogy egyes német körzetekben korábban, máshol jóval későbben mutatható ki a forradalmasodás. A vitazárók így inkább csak új problémákra utaltak, és senki nem vállalkozott a megbeszélések, kérdések tényleges lezárására.