Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

508 KRÓNIKA A Párizsi Kommün historiográfiája A konferencia vitáját a belga Catherine Oukhow írásos referátuma vezette be. A referátum első nagyobb korszakként a Kommün kortársainak írásaival (barátokkal és ellenfelekkel egyaránt) foglalkozott, de inkább csak bibliográfiai áttekintést nyújtott, rövidebb alfejezetben örökítve meg a Kommün egykori belga sajtóvisszhangját. C. Oukhow érintette, hogy a Kommün miként szerepelt mint „politikai érv" az újabb irodalomban, majd a Kommünről szóló szovjet történetírásról adott vázlatos képet. Oukhow aláhúzta, hogy az 1930-as években a személyi kultusz hatására a Kommün bemutatásában milyen jellegzetes vonások tűntek fel, mindenekelőtt a Kommün hibáinak kiemelése. Külön fejezetben emlékezett meg végül a nyugat-európai ós az Egyesült Államok 1945 utáni történetírásáról. A referátum sokszor csak rögzítette a műveket, néhol azonban néhány vitatott problémát is jelzett, így azt, hogy a Kommün mennyire volt a proletármozgalom eredménye, s mennyire voltak fontosak a nemzeti mozzanatok. Ugyancsak ilyen vitakérdésként tüntette fel a különböző társadalmi rétegek mozgását. Végezetül szólt arról, hogy a nyugat-európai és amerikai irodalomban, ha egyáltalán foglalkoznak a Kommünnel, melyek azok a mozzanatok, amelyek mint „hálás" téma feltűnnek (itt utalt a túszok kivégzésére, a nemzeti, honvédő erőfeszítésekre). Catherine Oukhow a vitát bevezető szavaival nem annyira a történetírás irányzataira, elemzésére reflektált, hanem arra, hogy milyen helyet foglal el a Kommün a munkásmozgalom történetében. Erőteljesen aláhúzta azt a gondolatot, hogy 1871-et megelőzően a francia szocialista mozgalom volt a hangadó, akár a proudhonista, akár a blanquista irányzatot is tekintjük, s általában a forradalmi tendenciák jelenlétével lehet találkozni. Ezt követően ezzel szemben a német szociáldemokrata párt a mérvadó a nemzetközi mozgalomban, s az előadó szerint végeredményben ezzel egyidejűleg a forradalmi kezdeményezések helyébe a reformizmus lépett. Oukhownak ezt a kérdésfelvetését többen vitatták. Erich Kundell (Berlin) kifogásolta az ilyen szembeállítást, s Engels és Bebel tevékenységére, elemzéseire hivatkozva fejtette ki, hogy a parlamenti tevékenység szükségességének elismerése távolról sem jelenti a reformizmus térhódítását s a parlamenten kívüli eszközökről való lemondást. Ugyanezt a kérdést H. J. Steinberg (Bad-Godesberg) is érintette, aki ugyan szintén helytelenítette a merev szembeállítást, de Kundell megállapításait is vitatta a német pártra vonatkozóan, s Bebel esetében aggályainak adott hangot, hogy ő vajon élete végéig a forradalmi módszereknek lett volna-e a híve. A vita a történeti problémákon kívül sok egyéb kérdést is érintett. így külön vizsgálandó területként jelölték meg, hogy miként terjedtek Marxnak a Kommünnel kapcsolatos írásai. E kérdésekről, valamint az újabb teljes Marx — Engels művek németnyelvű kiadásának munkálatairól E. Kundell számolt be. Talán a legnagyobb érdeklődést az a téma váltotta ki, hogy a különböző országokban miként reagáltak a Kommiinre a kortársak, s az „első nemzedék" történetírói. Ehhez a kérdéshez egyaránt hozzászóltak német, lengyel, bolgár, román, olasz ós magyar történészek. Kitűnt, hogy minden országban nagy érdeklődés mutatkozott a Kommün iránt, sok helyütt közölték a francia kommünárok írásait, de a kortárs szocialisták is gyakorta megemlékeztek a Kommünről. A hozzászólók egy része utalt arra az összefüggésre is, hogy míg az első korszakban, az 1870-es években a megemlékezések még forradalmi szemléletről tanúskodtak, addig később, az 1890-es és az 1900-as években a Kommünről sokszor inkább már mint nemzeti demokratikus, illetőleg szociális irányzatú mozgalomról, de nem mint szocialista forradalomról, proletárdiktatúráról emlékeztek meg. Ezt a különbséget húzta alá S. Vincze Edit a magyarországi tanulságok alapján, s részben hasonló jelenségekről beszélt román és osztrák források alapján Nicolae Copoiu, illetőleg Herbert Steiner.