Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

502 KRÓNIKA irányzat mellett a korreferátum részletesen szólt a radikális, forradalmi irányzatról, a volt tribunistákról is, arról, hogy milyen kérdésekben bírálták a Troelstra hirdette politikát, miként vettek részt a zimmerwaldi konferencián, a zimmerwaldi mozgalomban, kik voltak a vezetőik (Roland-Holst, Pannekoek, Gort.er, Wijnkoop stb.), milyen álláspontra helyezkedtek a háború végén, 1918-ban. Ez utóbbival kapcsolatban De Jong megállapította, hogy a szakszervezeti vezetők és a reformisták a kormány reformpolitikáját támogatták, míg a forradalmi irányzat, a szindikalistákkal együtt más, forradalmi megoldást keresett. A referátum a holland kereteket sehol nem lépte túl. Prof. N. Goldberger és Dr. N. Gopoiu: A szociáldemokrata párt ós a román munkásmozgalom az első világháború napjaiban címmel hosszabb áttekintést adott a román munkásmozgalom problémáiról, fejlődéséről 1914 előtt. Megemlékeztek az új munkásvezetőkről, akik radikálisabb, forradalmibb hangvételt ütöttek meg a román mozgalomban. Szóltak a speciális román helyzetről, a románajkúak elnyomásáról a határokon túl és a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvésekről, s a román uralkodó osztályok körében, a kormánypolitikában megmutatkozó kettős politikáról, a diplomáciai és belpolitikai háttérről. A különféle tendenciákkal szemben lépett fel a szociáldemokrata mozgalom a háború ellen, semlegességet követelve. A szerzők utaltak a tömegtüntetésekre, háborúellenes sztrájkokra, s természetesen az 1915 júliusi bukaresti nemzetközi Balkán-konferenciára, ahol ugyancsak a háború ellen léptek fel. A korreferátum bővebben idézett a „Lupta zilnica" c. szocialista lapból, amelyben forradalmi cikkek jelentek meg, s ahol Lenin és a spartakisták írásait, ténykedését is ismertették 1915 — 191fi-ban. A korreferátum nyomon követte Románia hadbalópósének, a frontvonalak változásának eseményeit, az 1917. évi februári forradalom kisugárzásának hatását Romániára, ami megmutatkozott a munkásság—parasztság forradalmasodásában is. A szerzők nagy figyelmet szenteltek annak, bogy miként fogadta a román szociáldemokrata sajtó az 1917 októberi, oroszországi forradalom hírét és az ország határain belül milyen új állásfoglalások, programok születtek a háború utolsó óvóben. Végül még egy írásos referátum érkezett a konferencia megnyitásának napjára, amit a svéd és norvég delegáció együtt állított össze. E referátum élt az összehasonlítás eszközével, s miközben felvázolta a két ország munkásmozgalmának, kialakulásának feltóteleit és fő tendenciáit az első világháború idején, megvilágította azokat az eltérő vonásokat is, amelyek az országok társadalmi politikai fejlődéséből, illetőleg a mozgalmi vezetők rátermettségéből adódtak. E referátum különösen behatóan foglalkozott a háború alatti gazdasági helyzettel ós a szociáldemokraták, illetőleg szakszervezetek politikájával, a háború opponálásával, a nemzetközi konferenciákkal, a zimmerwaldi mozgalommal. (Később a vita folyamán a skandináv résztvevők még egyszer rövidebben összefoglalták e történeti fejlődós legfontosabb vonásait.) Már a referátumok is elsősorban a német munkásmozgalom kérdéseit érintették, a vita méginkább a német munkásmozgalom kérdéseire szorítkozott. Ezek között első helyen szerepelt a régi történeti kórdós, mit tett és mit tehetett volna a német szociáldemokrata pártvezetősóg 1914. augusztus 4-én. Fritz Klein előadásában ós hozzászólásában is a pártvezetőség felelősségót hangsúlyozta, Erich Matthias és Susanne Miller viszont azt taglalták, a nyugat-berlini Henryk Skrypczakkal együtt, hogy a pártvezetőség tehetetlen volt, a háborút ekkor már nein tudta megakadályozni, s a párttömegek a honvédelem sodrába kerültek. (A tömegek és a pártvezetősóg kapcsolatára, amely természetesen összefüggött a pártvezetősóg felelősségével, még visszatérünk.) Mindehhez kapcsolódott egy másik vitakórdósként a háború jellegének megítélése. Fritz Klein (Berlin) hosszabban taglalta hozzászólásában a háború imperialista jellegének ismérveit. Josef Schleifstein (Frankfurt) nyugat-német marxista kutató polemikus jelleggel kérte számon E. Matthias és S. Miller szociáldemokrata-előadóktól, hogy ők meg-