Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
KRÓNIKA 501 az annexiós követelések jelszavával, politikájával szemben. Az annexiós követelések esetében azt taglalták, hogy a pártvezetőség és a párt zöme ezeket mindig elutasította. A honvédelem kérdésében azonban a pártban kétféle koncepció alakult ki : egyik oldalon állt a párt vezetőség, a másikon a Kautsky — Haase —Bernstein vezette pacifista csoportosulás. A véleményeltérésüket a szerzők különböző pontokon (győzelem vagy megegyezéses béke, Németország felelőssége, gyarmatok kérdése, Belgium sorsa) vizsgálták, amelynek során eljutottak 1917 tavaszáig Németország Független Szociáldemokrata Pártjának (USPD) megteremtéséig. E mozzanatnál a szerzők elsősorban azt hangsúlyozták, hogy teljes szakadásra nem került sor, mindkét párton belül volt ós maradt jobb- ós baloldal, sokan át is kerültek egyik pártból a másikba. Hosszabban foglalkoztak az 191 7. évi februári orosz forradalom németországi hatásával, az áprilisi tömeges sztrájkkal, majd a német szociáldemokrata pártnak a stockholmi tanácskozásokkal szemben elfoglalt álláspontjával, a breszti tárgyalásokra történt reagálásával ós az 1918-as tömeg' sztrájkokkal. A szerzők egyfelől azt hangsúlyozták, hogy a többségi szociáldemokraták is elfogadták az annexiónélküli, megegyezéses béke jelszavát, másfelől azt húzták alá, hogy az 1918 novemberi forradalom teljesen spontán módon robbant ki és győzött (noha ugyanakkor a szezők törekedtek arra, hogy az 1918-as esztendőről áramlatok és alperiódusok szerint is alaposabb felmérést adjanak). Prof. Gerald D. Feldman az egyesült államokbéli Berkeley egyetem professzora a német szakszervezeti mozgalomról, pontosabban a német szakszervezeteknek az első világháború éveiben folytatott politikájáról és céljairól szólva hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti vezetők mindvégig támogatták a párt 1914. augusztus 4-i irányvonalát, ' olyannyira, hogy fel is lázadtak volna a párt ellen, ha ezt nem teszi«. Feldman hosszabban foglalkozott a német szakszervezeti politika arculatának kialakulásával, C. Legien szerepével. Utalt arra, hogy a háború kezdetén a szakszervezeti taglótszámban és a szakszervezetek hatékonyságában visszaesés következett be, de 1915-ben, s méginkább 1916-ban a gazdasági adottságok folytán is a szakszervezetek befolyása, szerepe ismét növekedett, kedvezőbb feltételeket tudtak kikényszeríteni, s ugyanakkor a szakszervezeti taglétszám ' is jelentősen megnőtt. Bár a munkások reálbére ebben az időben is csökkent, helyzetük i mégis kedvezőbben alakult, mint a „fehér galléros" dolgozóké és a középrétegeké. Feld• mari végül elemezte a szakszervezeteken belüli baloldali ellenzék fellépésének mozzanatait, vezetőit ós ezek programját, s az 1918 őszére kialakult helyzetet, a szakszervezetekben ellentétes irányban kiutat kereső tendenciákat. Prof. Fritz de Jong ós az amszterdami társadalomtörténeti intézet kollektívája a semleges országok szocialistáinak magatartásáról terjesztett elő modellt — a holland példa alapján. A korreferátum bevezetője a holland munkásmozgalom történeti múltját vázolta a századfordulótól a világháborúig, megjelölve ezen időszakban a forradalmi és reformista főáramlatot. Nagyobb fejezet foglalkozott a világháború kirobbanásának heteivel, a politikai pártok ós egyház reagálásával, s ebben a keretben jelölte ki F. de Jong a szakszervezetek és a párt magatartását, a gazdasági kérdésekben kialakított politikáját. Figyelmet szentelt a szerző a szakszervezetek és államszervezet korrelációjára is, a szükségintézkedésekre, a munkanélküliek helyzetének orvoslására. A korreferátum harmadik része a holland szociáldemokraták nemzeti ós nemzetközi politikáját elemezte. Hangsúlyozta, hogy Troelstra a „fegyveres semlegesség" álláspontját támogatta. A nemzetközi kapcsolatokat illetően a következő mozzanatokat emelte ki: Belgium sorsa, a német megszállás és holland tiltakozás, majd a Nemzetközi Szocialista Iroda Hágába költöztetésének kérdése, ami a belga szocialisták részéről ütközött ellenállásba, végül pedig az 1917. évi stockholmi tanácskozások megkezdése (ehelyütt a korreferátum a történeti előzményeket is ismertette, a semleges országok szocialistáinak első, 1915 januári koppenhágai konferenciájától kezdődően). A főáramlatnak jelzett 17 Századok 1971/2