Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

500 KRÓNIKA A MUNKÁSMOZGALOM KUTATÓINAK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA A VI. linzi konferencia (1970. szeptember 15 —19.) Munkásmozgalom az első világháború idején A konferenciára két írásos fő referátum és két korreferátum érkezett be a vita előkészítésére. A konferencia megnyitásának napján a résztvevők még két írásos anyagot vehettek kézhez, a román ós a skandináv delegáció beszámolóját. A megbeszélések egyik alapreferátumát prof. Fritz Klein (Berlin) és I. S. Kremer, (a moszkvai Nemzetközi Munkásmozgalomtörténeti Intézetből) készítették. Ez az áttekintés elsősorban az európai munkásmozgalom baloldali áramlatairól kívánt képet adni 1914— 1918 között. A szerzők gondot fordítottak az imperializmus fogalmának meghatározására, s az olyan problémák megvilágítására, hogy milyen ítéletet formált Lenin a nemzeti kérdésről, a szoeiálsovinizmusról, a centrizmusról, mikor és mennyiben tartotta lehetőnek a különféle csoportosulások együttműködését és miként ós miért küzdött a forradalmi Internacionáléórt. A referátum ugyancsak nagy figyelmet szentelt a német baloldal bemutatásának, ehelyütt elsősorban Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg és Mehring véleményét idézték. A szerzők utaltak a német spartakistáknak a tömegharc, a parlamenten kívüli küzdelemről vallott felfogására, a béke és a forradalom ügyének összekapcsolására. A referátum foglalkozott a centristákkal is. A szerzők különbséget tettek a jobboldali soviniszták és centristák között, majd azt taglalták, hogy a lényeges eltérés ellenére Kautsky ós a német centristák mily gyakran támasztották alá a pártvezetősóg pozícióját. Érintették a többi európai országban fellépő baloldali pártokat, csoportosulásokat. Részletesebben megemlékeztek az 1917 és méginkább 1918 folyamán észlelhető radikalizálódásról. Adatokban gazdagon megelevenítették a francia szocialista és szakszervezeti mozgalomban tapasztalható mozzanatokat (a kongresszusok vitáinak, szavazásainak fényében). Megemlékeztek a shop-stewards mozgalomról és a sztrájkharcok fellendüléséről, s az 1918 január—márciusi nagy általános sztrájkról Ausztria-Magyarországon, illetőleg Németországban. Zárómozzanatként a német forradalom órlelődósét, s a spartakisták eszmei programjának világosabbá válását elemezték. Az elmondottak alapján végül aláhúzták, hogy a II. Internacionálé 1907. évi nevezetes háborúellenes határozatának foganatosítására tulajtIonképpen alkalom nyílt volna, s e lehetőséggel összefüggésben utaltak az 1917 —1918-as forradalmi eseményekre. E lehetőségek kihasználatlanul maradásáért az ódiumot a jobboldalra, a reformistákra hárították. Egyúttal megjegyezték, hogy az ő illúzióik, mintha a kapitalista talajon is „igazságos" békét lehetne kötni, a háború alatt ós után szertefoszlottak. A tanácskozás másik alapreferátumát a nyugat-német történészek, prof. Erich Matthias, prof. Susanne Miller és prof. Hermann Weber állították össze, amelyben kizárólag a német összefüggéseket tárgyalták. Részletesen foglalkoztak a német szociáldemokrata párt helyzetével és magatartásával 1914 nyarán. Ennek során aláhúzták, hogy a n^met munkásság szélesebb rétegei is „a kozákveszóly" pszihózisa alatt háborús, nacionalista befolyás alá kerültek, s így a szociáldemokrata pártvezetőség augusztusban már nem is tehetett mást, mint amit tett. Külön alfejezetet szenteltek a német szociáldemokrácia „cárellenes" tradícióinak, amiből részint magyarázták ezeknek az érzelmeknek elevenségét. Az egész korszakra vonatkozóan hangsúlyozták, hogy a pártvezetőséggel szemben a baloldali ós jobboldali ellenzék egyaránt csak törpe minoritásra gyakorolt befolyást, s hogy a jobboldali még viszonylag erősebb volt. Az 1914-es korszak után a második főperiódus határát 1917-ben vonták meg, s e rövidebbre fogott elemzésben egyfelől az „osztálybóke" politika kontúrjait, elképzelését, rajzolták meg, majd azt elemezték, hogy milyen magatartást foglalt el a szociáldemokrata párt a honvédelem, illetőleg •j