Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 497 az Oroszvár—Zalavár védővonallal kapcsolatban kifejtette, hogy véleménye szerint ezen a helyen egy mélységében is tagolt, jól megerősített határterület volt, s ez a vonal a honfoglalás, ill. későbbi korok gyepűvonalává vált, amelynek egyes pontjait várakkal erősítették meg. Ennek a — magyarok által már itt talált — erődítményvonalnak egyik része volt Sárvár is, s ez a vár a honfoglalás korától kezdve megerősített gyepűvédő szerepet töltött be. Mivel e helyen már a római korból találunk maradványokat, s határában római út vezetett, ezért feltehető, hogy már ekkor erődített hely volt. Viszont maga a Sárvár nevű vár csak a honfoglalás után jött létre a már korábban itt létező római— avar — szláv települósromokon. Benda Kálmán kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa a XVII. századi magyarországi és közelebbről a dunántúli köznemesség politikai szerepéről beszélt, saját kutatásai alapján. Korábbi történetírásunkban ezt a korszakot, mint a köznemesi tömegek politikai előretörését jellemezték, ahogy a köznemesi politika érvényesüléseként könyvelték el a Habsburg-ellenes szabadságharcokat is. Az előadás rámutatott arra, hogy a 15 éves török háború, majd az ezt követő Bocskai-szabadságharc hadjáratai, mindeddig részleteiben nem tisztázott, igen nagyméretű pusztulást hoztak Magyarország egész területére. A Dunántúlon is, egészen az ország nyugati határáig, nyomon követhető ez a pusztulás. Az általa ismertetett adatokból nyilvánvaló, hogy a pusztulás elsősorban a közép- ós kisnemesi birtokokat érintette. Az a nemes, aki 30 — 50 jobbágy telkének felét elvesztette, gazdaságilag é? így politikailag is jelentéktelenné vált, s a többszáz jobbágy telekkel rendelkező nagybirtokos főurak hatalma — a pusztulás ellenére is — nyomasztóvá vált. Sopron, Vas és Zala megye jegyzőkönyveiből vett adatokkal bizonyította, hogy a XVI. század végétől kezdve a köznemesség a megyei közigazgatásban is egyre jobban visszaszorult, az alispánok a főispánok familiárisai közül kerülnek ki ós a köznemesség a politikában is mindinkább a nagybirtokos főurak véleményéhez igazodik. Mivel pedig a török beütései ellen a nemesség csak a nagybirtokosoknál kereshetett oltalmat, az 1600-as évek elejére kiszolgáltatottsága teljessé válik. A Bocskaiszabadságharcban és az 1608-as országgyűlés tárgyalásaiban a politikai irányítás már teljesen a nagybirtokos főurak kezében van, a köznemesség az ő álláspontjukat visszhangozza, önálló politikai véleménye és cselekvése nincs. A nagybirtokos főuraknak ez a gazdasági ós politikai túlsúlya ós irányító szerepe lényegében megmarad a XVII. század egész folyamán. Korábbi történetírásunknak a köznemesség politikai vezetőszerepéről va'lott nézetei tehát az új kutatások tükrében nem helytállóak. A főurak vezető és irányító szerepe tette lehetővé a rendi mozgalom győzelmét 1608-ban, a Habsburg-udvar központosító törekvéseivel szemben. Vörös Káról]), az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa előadásában a Nyugati Dunántúl (Vas, Zala, Győr, Sopron, Moson megyék) 1711 és 1848 közötti fejlődésének jellegzetes fővonásait foglalta össze. Rámutatott arra, hogy a korszak magyarországi fejlődésén belül a Nyugat-Dunántúl (Északnyugat-Magyarországhoz hasonlóan) sajátos utat képvisel. Ennek főtényezőjót egyrészt a területnek a török uralom alóli mentessége jelenti, másrészt az a körülmény, hogy közel lévén a Birodalom nyugati, — a XVIII. századtól kezdve a hadiszállítások és a tartományok iparosodása folytán megnőtt felvevőkópességű — piacaihoz, az árutermelés lehetőségei itt már korán kialakultak, földesurak és parasztok számára egyaránt. A földesurak ennek jegyében indítják meg itt már korán támadásaikat egyes paraszti földek s méginkább az erdők és legelők ellen, s főleg a jobbágyság munkajáradékának növelésére. A parasztok viszont eleve tudatában vesztenivalójuknak óvatosan, de szívósan és energikusan védekeznek, mozgalmaikban gondosan megtartva a törvényesség, látszatát, ós formáit. így érik el, az éppen ezért innen, Vas és Zala megyéből kiinduló paraszti mozgalmak az egész hazai parasztság számára a termelésének bizonyos biztonságát megadó úrbéri szabályozást, majd egészen