Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
498 KRÓNIKA 1848-ig szakadatlan, de nem kevésbé óvatos mozgalmaikban annak lehetőségét, hogy a kínálkozó árutermelési lehetőségekbe továbbra is minél szélesebben bekapcsolódhassanak. Az előadó Fényes Elek alapján jellemző adatokat sorolt fel á Nyugat-Dunántúl számára az 1830-as évek derekán kínálkozó árutermelési lehetőségekről, és a parasztság bekapcsolódásáról e folyamatba. Ennek következtében a Nyugat-Dunántúl parasztsága a paraszti polgárosodás viszonylag előrehaladott fokán éri meg a jobbágyfelszabadítást. Az előadások elhangzása után élénk vita bontakozott ki. A hozzászólók — többek között Degré Alajos levóltárigazgató (Zalaegerszeg), H. Veress Eva, a Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, Heckenast Gusztáv kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa stb. — részben a gyepűrendszer kérdéseivel, a köznemesség szerepével, ill. a mezőgazdasági fejlődés problematikájával foglalkoztak, másrészt helyi kutatások alapján igyekeztek a Nyugat-Dunántúl történetére vonatkozó képet teljesebbé tenni. A második szekció első előadásában Vörös Antal, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, Nyugat-Dunántúl I860 —1914 közötti története kutatásának problémáival foglalkozott. Bevezetőül kitért a táj földrajzi körülhatárolásának módszertani problémáira, majd az 1848-as jobbágyfelszabadítást követő mezőgazdasági fejlődés kórdéseit tárgyalta. Főként azt vizsgálta, hogy az 1848-ban megoldatlan úrbéres és azzal rokon természetű problémák (legelőelkülönítések, irtványföldek stb.) rendezésének a kutatása terén milyen feladatok várnak a helytörtónetírásra. Ezek után beszólt a mezőgazdaság és általában az egész gazdasági élet fejlődósében döntő szerepet játszó közlekedés, elsősorban a vasútépítés jelentőségéről. Nyugat-Dunántúl városai fejlődósének problematikáját elemezve kifejtette: egyes régi városok hogyan rekedtek meg a XIX. század második felében a feudalizmuskori szinten (pl. Kőszeg), mások hogyan törtek rohamosan előre (pl. Szombathely). Ezt követően az előadó ismertette a mezőgazdasági termelés sajátos nyugat-dunántúli jellegének kialakulását. A táj mezőgazdasági termelésében, részben a történelmi előzményekből adódóan, részben a közeli osztrák piac hatásától ösztönözve már a gabonakonjunktúra idején egyre nagyobb szerepet kapott az állattenyésztés, elsősorban a belterjes szarvasmarhatenyésztés. Az agrárválság alatt e fejlődés meggyorsult és a tájegységben mind a nagybirtokon és középbirtokon, inind a paraszti gazdaságokban ennek lett a legfontosabb szerepe. A belterjes, istállózó tenyésztés csakis a takarmánytermelésen alapulhatott. Ez utóbbi viszont megkívánta a korábbi határhasználati formáknak, a háromnyomásos gazdálkodásnak a felszámolását és a váltógazdaságra történő áttérést. Befejezésül az előadó kifejtette, hogy e gazdálkodás milyen változásokat eredményezett a parasztság életformájában, a nagyüzemekben pedig a munkaviszonyokban. Horváth Ferenc levóltárigazgató (Szombathely) „Szempontok a nyugat-dunántúli dualizmuskori társadalomfejlődés vizsgálatához" című előadásában először arra hívta fel a figyelmet, hogy szükséges megvizsgálni az egyes helységek, mezővárosok úrbéri tagosításának körülményeit, mivel ez a vizsgálat egyrészt arra ad választ, hogy a földesúr feudális birtokának java termőföldjét hogyan igyekszik a maga hasznára átmenteni, másrészt a községek és mezővárosok erdő, legelő, rét és egyéb használati jogai a tagosítás után determinálják a parasztság rétegtagozódásának méreteit is. A továbbiakban Horváth Ferenc kifejtette, hogy Nyugat-Dunántúl társadalma a tőkeképződés szempontjából igen differenciált képet mutat. A falvak, városok birtokában „holt tőkeként" hatalmas birtokok vannak, s a probléma ott jelentkezik, hogy a városok haladó polgársága rá tudja-e venni az arisztokrácia holt tőkével rendelkező tagjait, hogy bekapcsolódjanak az új pénzszerzési folyamatba. Példaként szerepelhet Vas megyében az Elektromos Művek, amelyben az induló alaptőke 3 forrásból származott: svájci tőkeérdekeltség, szombathelyi polgárok részvényes szövetkezése, s a Batthyány-uradalom földjeiben, az ikervári malomban és a Rába vízének energiájában fekvő „holt tőke".
