Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

490 TÖRTÉNETI IRODAI.OM 480 Szekér Nándor a 20-as évek elején a Kommunisták Magyarországi Pártja Bécsben élő vezetőivel állt szoros kapcsolatban, s ez a párt újjászervezésének, agitáció és propaganda tevékenységének ábrázolásában is kifejezésre jut; javarészt Landlerék nézeteit és állásfoglalásait ismerteti. Könyve is azt tanúsítja, hogy a magyar kommunista mozgalomban a 20-as évek elején a taktika, a pártmunka és a pártépítés kérdéseiben Landlerék foglalták el a helyesebb álláspontot; a párt újjászervezése csaknem kizárólag az ő munkájuk eredménye volt. Nemcsak jobban ismerték a hazai viszonyokat, hanem gyorsabban is tudtak alkalmazkodni az új politikai helyzethez, s Bécs közelsége miatt élőbbek voltak személyi kapcsolataik is. Érthető, hogy a szerző elfogult a párt bécsi vezetőivel szemben, az irántuk érzett tisztelet és a hozzájuk való ragaszkodás azonban nem mentheti, hogy ugyanakkor a két kommunista frakció viszonyát s a moszkvai emigráció szerepót pontatlanul ós felületesen ábrázolja. A kommunista mozgalom két „irányzatát" elválasztó ideológiai és politikai kérdésekről keveset tudunk meg, inkább a személyi ellentétek világítódnak meg, noha a valóságban a két kommunista csoport közötti ellentétekben ezek alárendelt szerepet játszottak. Szekér Nándor láthatóan rossz véleménnyel van Kun Béláékról, bár neheztelésének okai homályban maradnak. Részletesebb interpretációt kívánt volna pl. Varga Jenőnek 1924-ben a III. Internacionálé V. kongresszusán elhangzott felszólalása, amelyben kétségbe vonta a magyarországi illegális kommunista mozgalom létét. Egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy a moszkvai magyar kommunisták ennyire tájékozatlanok lettek volna. Sokkal valószínűbb, hogy itt csupán Varga Jenő személyes tájékozatlanságáról volt szó. Érdekes fényt vet a magyarországi mozgalom vezetői ós a moszkvai emigráció kapcsolatára Rákosi Mátyás hazaküldésének epizódja is. A hazai kommunista vezetők Rákosi Mátyás hazaküldését már eleve bizalmatlanul fogadták; először elutasították, mert csak Kun Béláók megbízására hivatkozott, s csak azután fogadták el, hogy Rákosi megszerezte a KI VB felhatalmazását. (A szerző —vitatható — állítása szerint Hirossik is azért tért viszsza Magyarországra, hogy ,,. . . ellensúlyozza Rákosi túlzásait". 233. 1.) Ez a bizalmatlanság csak részben érthető. Kétségtelen a hazai viszonyokat nem ismerő Rákosi lebukásának veszélye nagy volt, s mint később kiderült, a hazai vezetők nem is alap nélkül féltek ettől. Rákosi valóban nem tartotta be eléggé a konspiráció szabályait, s ráadásul emberismeretből is rosszul vizsgázott, a horthysta rendőrség egyik beépített emberét fogadta bizalmába. (A besúgó Sámuel Lajos szereplésének is vannak homályos mozzanatai. Nem világos pl., hogy a hallatlanul óvatos és mindig körültekintő Landler a figyelmeztetések ellenére miért bízott meg benne és miért vehetett részt a KMP I. kongresszusán.) Mindazonáltal úgy tűnik, itt többről is szó volt. Nevezetesen arról, hogy a Magyarországon működő pártvezetőség nem akarta elfogadni a hazaküldött vezetők irányítását. Igaz, elvileg ekkor még nem tisztázták az itthoni mozgalom irányításának mikéntjét, de a hazai pártvezetősóg teljes autonómiájának követelése helytelen igény volt. Az 1920-as évek elején, amint valójában később is, a magyar munkásmozgalom egyik legfőbb belső gondja a szociáldemokrácia ós a kommunisták viszonya volt. Szekér Nándort is ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. Az SzDP és az illegális KMP viszonyát alapvetően helyesen ábrázolja, számos nagyon érdekes és helytálló megállapítást tesz, de sajnos ítéleteiben gyakran feltűnnek az egykorú értékelések, s alig találni kritikai észrevételeket. A szerző meggyőzően mutatja be az SzDP jobboldali vezetésének megalkuvó politikáját, számos olyan esetet hoz fel bizonyítékként, amikor Peyerék az osztályküzdelmek mérséklése, a sztrájkok leszerelése érdekében léptek fel. A szociáldemokrata pártkörök a KMP-t ellenfelüknek tekintették, s a szerző gazdag tényanyaggal jellemzi a szociáldemokrata vezetők kommunistaellenes módszereit. Nagyon érdekes és tanulságos képet fest Szekér Nándor a szociáldemokrata munkásság hangulatáról és magatartásáról. Bár némileg élesnek és merevnek tűnik az a cezúra, amit a szociáldemokrata