Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

TÖllTÉNETI IRODALOM 489 irányvonala szabott ilyen korlátokat. A szerző azt is szemléletesen vezeti le, hogy az 1930-as évektől a lap éppen a balos-proletkultos örökségtől való szabadulás vontatottsága következtében nem tudott lépést tartani a további fejlődéssel, a népfrontpolitika kialakításával együtt járó változásokkal. A Kassai Munkás történetével kapcsolatosan megjelent kötet további feladatokra is felhívja a figyelmet. Részint arra, hogy az itt tárgyalt —elsődlegesen irodalomtörténeti — szempontokon túl a közeljövőben foglalkozni kell a lap politikai-kulturális jellegű tevékenységének történetével is. A Kassai Munkás történetének feltárása ugyanakkor rávilágít arra, hogy még mindig milyen sok — eddig ismeretlen, vagy kevéssé ismert — érték lappang a magyar munkásmozgalom és a legújabbkori magyar történelem múltjában. A Kassai Munkáshoz többé vagy kevésbé hasonló értékű napilapok, folyóiratok történetének további feltárása nemcsak a magyar sajtótörténeti kutatások egészét vinnék előre, hanem még mindig elmaradott ideológia-történeti kutatásunkat is. E téren — történészeknek, irodalomtörténészeknek, s másoknak is — még nagyon sok, új eredményeket hozó, meglepetéseket is ígérő feladatunk van. SZILÁGYI JÁNOS SZEKÉR NÁNDOR: FÖLD ALATT ÉS FÖLD FELETT (Budapest, Kossuth Kiadó. 1968. 289 1.) A magyar munkásmozgalom történeti emlékezete — érthetően — elsősorban a kiemelkedő események, a korszakos fordulók, a nagy harcok és fényes sikerek élményeit őrizte meg, a vereségeknek és kudarcoknak, az újrakezdés keserves küzdelmeinek emlékei az idő múlásával csakhamar elhalványodtak. A jobb megélhetésért, a nagyobb falat kenyérért, a több szabadságért vívott mindennapos harcok — egy elnyomott osztály életének hétköznapjai — rendszerint alig hagytak maradandó emléknyomokat. Pedig valójában egy osztály története és „lényegi tudata" szempontjából ez utóbbiak nem kevésbé fontosak. Szekér Nándor memoárja azért érdekes ós jelentős, mert éppen egy olyan időszak munkásmozgalmáról mondja el élményeit ós tapasztalatait, amelynek tudományos feldolgozása az utóbbi években lendült fel, s ma is az érdeklődés középpontjában áll. S ez a periódus a Tanácsköztársaság bukását követő néhány év, a magyar munkásmozgalom történetének egyik legtragikusabb, legválságosabb szakasza. A szerző a munkáshatalom bukása után itthon maradt, s egy asztalosműhelyben mint ifjúmunkás hfelyezkedett el. 1925-ig, amikoris a Szovjetunióba emigrált, kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve nem hagyta el az országot. Kezdettől fogva részt vett a kommunista mozgalom újjászervezésében, sőt 1923 — 25-ig, mint a KIMSz titkára a hazai pártvezetőség közvetlen közelében dolgozott. Szekér Nándor belülről, az eseményekben közvetlenül résztvevő harcos forradalmár szemével ábrázolja az 1920-as évek munkásmozgalmát. Beszámolójából a munkásmozgalom eleven valósága tárul fel, mindazok a gondok és bajok, amelyekkel az újjáéledő munkásmozgalomnak meg kellett küzdenie. Meggyőzően mutatja be a szociáldemokrata és kommunista mozgalom magáratalálását, a szakszervezetek, elsősorban a famunkás szakszervezet szerepót, különösen részletes beszámolót kapunk a kommunista ifjúmunkás szervezkedésről. A szerző remekül érzékelteti a munkásmozgalom légkörét; mindazt, amit a munkások helyzetéről, hangulatáról, véleményéről elmond, rendkívül érdekes. Rokonszenves, hogy évtizedek multán sem kopott szenvedélye, érzései és indulatai most is ott lüktetnek a sorok mögött.