Századok – 1971

Történeti irodalom - Ila Bálint: Gömör megye. IV. 1774-ig. S–Zs (Ism. Maksay Ferenc) 484/II

484 TÖRTÉNETI IRODAI.OM 480 ILA BÁLINT: GÖMÖR MEGYE. IV. A TELEPÜLÉSEK TÖRTÉNETE 1773-IG. S—Zs. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványa. Bpest. 1969. 271 1.) Hogy ez a több mint negyedszázada kéziratban álló munka 1969-ben megjelenhetett, s ezzel a sorozat 1944-ben és 1946-ban kiadott adattári köteteit kiegészíthette és lezárhatta, az mindenekelőtt annak a fokozódó érdeklődésnek köszönhető, amellyel az utolsó évtizedben immár történetírásunk irányító tényezői is a helytörénet felé fordultak (egy-egy színvonalas, de elszigetelt vállalkozásban korábban sem volt hiány, helyi érdeklődőkben, provinciális és sokszor dilettáns helytörtónetkutatókban pedig még annyira sem). Ugyancsak szükséges feltétele volt a Gömör megyei kötet megjelenésének, hogy a szlovákiai történettudománnyal olyan együttműködés alakuljon ki, amely egy éppen a két ország határára eső táj etnikai megoszlása bonyolult és vitatható történeti kérdéseinek a tárgyalását is megengedi; így sikerülhetett adott esetben eleget tenni a szlovák lektor változtatási javaslatainak, a bevezető szöveget pedig két nyelven közreadni. A messzire visszanyúló előzmények érthetővé teszik, hogy IIa munkája nemcsak az utolsó évek sorozatosan készülő helytörténeti lexikonainak sorába illeszkedik bele (feudális kori részeiket ugyancsak IIa szerkesztette), hanem magán viseli a könyv a népiségtörténeti kötetsorozat immár négy évtized előtti indításának bélyegeit is; az utóbbi egyrészt a problémák felvetésében ós helyenként a hangvételben mutatkozik meg, másrészt és mindenekelőtt a hatalmas mennyiségű névanyag közzétételében. E földrajzi és családneveknek azonban ma, a magyar történettudomány időközben bekövetkezett korszakváltása után is igen nagy maradt a jelentősége. Funkciójuk módosult: egykor elsősorban a nevek viselőinek etnikai hovatartozására következtettek belőlük (éppen ezért történt a közlés akkor nyelvi minősítésük alapján kialakított csoportokban), és csak másodsorban szolgáltak a migráció, a népesség helyi kontinuitása vagy a történeti demográfia más problémái elemzésére. Ma a nevek nyelvi minősítés nélkül, községeken belüli ábécé-rendben sorokoznak fel, a kutatóknak immár jóval tágabb látókörű feldolgozó munkájára várva, amelybe a foglalkozás szerinti megoszlás (iparos, bányász, értelmiségi elemek) vagy az elvándorlók későbbi egzisztenciájának feltárása éppúgy beletartozik, mint a paraszti termelőüzem („familia") vagy a paraszti öröklésrend vizsgálata. Továbbra is gazdag anyag vár az etnikumok történetének nyelvész és történész specialistáira; a kárpátukrán, vlach elemeknek a szlovákba való évszázados felszívódása pl. már a községtörténeti feldolgozásokban is világosan kirajzolódik. Szinte felbecsülhetetlen értékű az azonos családnevek változatainak egybegyűjtése. A Czyure-Zwr, Czonka-Chyok-Chek, Dyanta-Gutta-Kutta, Elez-Illés, Kincz-Gönczy típusú egyezések (17 — 18. 1.), ahogyan a nevek ezreinek gondos összehasonlítása feltárta őket, ugyanakkor erős kétségeket ébresztenek bennünk egyedi forrásszövegek egymagukban álló családneveinek értelmezése felől. Jóval egyszerűbb a többnyire századokon át élő földrajzi nevek problémája; eredetüket a kötet jegyzetszövegei magyarázzák, akárcsak a helységnevekét is. Több helyen kap hangsúlyt a fontos módszertani tétel: a helységeknek általában nem a bennük, hanem a körülöttük lakók adtak nevet, s a név elsősorban az 6 nyelvi hovatartozásukat tükrözi. A helységtörténeti feldolgozásokban mindamellett már nem sok hely jut a névértelmezés problematikájának; bennük az olvasó a megtelepülés körülményeiről, irányítóiról, a birtokosokról, a népességalakulás legfontosabb mozzanatairól (telekszám, pusztulás, társadalmi rétegződés, vallási megoszlás stb.) tájékozódhatik, nemkülönben a jobbágyság úrbéres viszonyairól, sok esetben a mezőgazdasági művelés rendszereiről, a bányászat, a vas-, üveg-, fa- vagy kerámiaipar Gömör megyei üzemeiről, a helységek jelentősebb \