Századok – 1971

Történeti irodalom - Posch; Fritz: Flammende Grenze. Die Steiermark in den Kurutzenstürmen (Ism. Bánkuti Imre) 481/II

482 TÖRTÉNETI IRODAI.OM 480 Ezért a kuruc becsapások, mint Eszterházy fenti levele is bizonyítja, nem mások, mint egy térben és időben (általában a határtól 25— 30 km-re terjedő), erősen korlátozott, ideges gyorsasággal lebonyolított akciók, amelyeknek egyik célja természetesen a zsákmányszerzés (főként állatoké) és az égetés (vagy annak megváltásáért pénzváltság kicsikarása) volt. A rémület keltette hírek erősen eltúlozták a kuruc veszélyt; Graz, a tartomány fővárosa sohasem került a kurucok támadásának hatósugarába. Stájerország védelmét az udvar a helyi erőkre bízta, bár a védelmi bizottmány, amelyet éppen a kuruc betörések elleni védekezés irányítására hívtak életre, állandóan reguláris egységeket kért a veszély elhárítására. (Amit természetesen, különösen a háború első éveiben, a legritkábban kapott meg.) így a védekezés a lakosságra, elsősorban a parasztságra hárult, legföljebb a szomszédos varasdi végvidék rakoncátlan katonasága jött segítségül, a kurucokhoz hasonló pusztítást végezve mindenütt, amerre elvonultak. Véleményünk szerint az egyik következtetés, amit Fritz Posch könyve alapján levonhatunk, az, hogy meg kell kérdőjeleznünk az örökös tartományokba való betörések katonai értékét, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha ezeket inkább helyi epizódoknak tekintjük, semmint a hazai harctereken folyó jelentős katonai eseményeket befolyásoló tényezőknek. Fritz Posch monográfiája jelentős hozzájárulás a kuruc felkelés egyik fontos hadtörténeti mozzanatának értékeléséhez. Természetesen elsősorban osztrák levéltári anyagra támaszkodik, nagyon nyomatékosan ki kell azonban emelnünk azt a törekvését, hogy magyarországi anyagot is felhasználjon. Még nagyobb örömmel üdvözöltük volna, ha ezen a téren következetesebben jár el. Monográfiája értékét és hitelességót növelte volna, az általa rajzolt képet gazdagította volna, ha figyelmét kiterjeszti további jelentős magyar forráscsoportokra. Említsük meg ezek között pl. az Archívum Rákóczianum sorozatát, Eszterházy Antal tábori könyvét, a Rákóczi Tár köteteit, Thaly Kálmán Bercsényimonográfiájának 3. kötetét stb., amelyekben sok hssnálható, vagy éppen lényeges adatot találunk erre a témára. Fontos adatok vannak a Károlyi Oklevéltár V. kötetében is (pl. a 151. lapon stb.). A levéltári források közül a Rákóczi Szabadságharc Levéltára és a Károlyi-család Levéltára szolgáltathatott volna használható anyagot. (Ez utóbbiból említsük meg az 1704. július 4-én Szentgotthárdnál fogságba esett stájerországiak jegyzékét, melyet maga Károlyi Sándor állított össze: Német rabok regestroma, kiket 1. Aug. indítottam Sárvárral Simontornyara címen (Károlyi lt. Acta publica. Ser. I. 1704 júl. Fasc. 2. B. 8). Még Moson megye levéltára (Mosonmagyaróvár) is tartalmaz Rabatta támadásáról szóló iratot: I. Lipót Bécsből, 1704. május 6-án utasítja Moson megyét, hogy a Rabatta segítségére siető Andrássy-féle hadakat lássa el élelemmel s tegyen meg mindent Rabatta akciójának sikeréért (Moson vm. It. 1704. évi iratok. 164. sz.). Ki kell emelnünk a kitűnő nyomdatechnikával készült könyv képeit, amelyek egy részét a szerző Magyarországon gyűjtötte össze. Bizonyos, hogy Fritz Posch könyvét a jövőben a Rákóczi-felkeléssel foglalkozó magyar történészek aligha tudják és fogják nélkülözni. Monográfiája egyben komoly figyelmeztetés történetírásunk egy régi tartozására, amellyel a kuruc hadtörténet eme érdekes mozzanatának feldolgozásával adós. BÁNKUTI IMRE