Századok – 1971
Tanulmányok - Szántó Imre: A Temesvidék és Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben 16/I
36 SZÁNTÓ IMRE i Ahmed pasa éjjel-nappal elszántan fárasztotta a kimerülés határán álló védőket. Az egyik roham alkalmából egy vakmerő janicsárcsapatnak sikerült a várba is benyomulnia, de Losonczi a tartalék hajdú- és spanyol csapattal véres küzdelem után kiszorította az ellenséget. A nagy erőfeszítéssel folytatott ostrom alatt a pasa nem gondoskodott kellőképpen a lőszerutánpótlásról. Ezért a török tüzérség a szakadatlanul tartó tüzelés folytán lőporban és golyókban hiányt kezdett szenvedni. A török fővezér Hasszán anatóliai beglerbéget 200 szpáhiból és janicsárból álló csapattal Szendrőbe és Belgrádba küldte, hogy az ottani raktárakból kellő mennyiségű lőszert s a faltörő ágyúkhoz szükséges golyókat szállítson Temesvár alá.134 A lőszer megérkezéséig Ahmed pasa beszüntette a falak törését; jó ideig inkább megszállással, mint ostrommal húzta az időt. De közben szorgalmasan dolgoztak a török katonák, hogy az erősséget töltésekkel teljesen körülzárják. A bécsi hadvezetés ezt az időszakot használhatta volna ki arra, hogy a lőporban hiányt szenvedő török táborra támadjon, vagy hogy az ostromlott várba segély csapatot, élelmet és lőszert juttasson be. Közben Ahmed a város átadása iránt ismét alkudozásokba bocsátkozott Losonczival. A pasa július 18-án a várkapitánnyal két napra fegyverszünetet kötött és küldöttei által különféle Ígéretekkel igyekezett rábírni a város feladására. Kijelentette, hogy nyugodtan maradhat Temesvárott mint egykor Petrovics Péter , ha átadja a várat a töröknek és pontosan beszolgáltatja a Fráter György által fizetett adót. Losonczi azonban a pasa Ígérgetéseire tagadó választ adott. Másodízben a török követek azt Ígérték a várkapitánynak, hogy a pasa seregestől elvonul a vár alól, ha Losonczi kieszközli az eddig fizetett adónak a szultán számára való megadását. A pasa egyszersmind nagy összegű arannyal és ezüsttel, lovakkal s egyéb ajándékokkal próbálta Losonczit megvesztegetni, de ő kijelentette, hogy inkább tízszer meghal, mintsem árulóvá legyen.135 ,,A török fősereg már 26 napja, hogy Temesvár alá vonult írja Losonczi július 19-én Miksa főherceghez intézett utolsó levelében -, és 24 napja már, hogy azt megszállva tartja, továbbá 23 napja, hogy a vár és város falait megszakítás nélkül oly roppant ágyúkkal rombolja, hogy a legöregebb spanyol katonák között vannak néhányan, kik még olyan nagy ágyúgolyókat nem láttak, sőt olyanokról még nem is hallottak. Az ellenség, amire csak képes, mindent elkövet, hogy az erősséget hatalmába kerítse. A török sereg elhiheti Felséged — számerőre nem nagyobb 50 000 embernél, s annak mint a várba jutott kémek (pribékek) és hadifoglyok mondják alig negyed része van harckész állapotban, más része pedig a hadviselésben annyira gyakorlatlan és annyira nincs felkészülve, hogy számításba vehető segélyhad vagy felmentő sereg érkezése esetében a török sereg aligha bocsátkoznék küzdelembe, hanem előre elvonulna az erősség alól."136 A török július 20-án újult erővel fogott az ostromhoz. Ahmed a réstörő ágyúk összpontosított tüzét a víztorony ellen irányozta. Az oda vezető utat elzáró, északnyugati sarokbástyával szemben — ugyanolyan magasságban' 134 Istvánffy Miklós: i. m. 243. 1. 135 T. T. 1892. 273. 1. Dóczy Miklós Miksához. Pankota, 1552. júl. 19. Czimer Károly: i. m. 344. 1. ,3G H. H. St. A. Ungarn, Fase. 425 (Millenium). Losonczi István Miksához. Temesvár 1552. júl. 19.; Buchholiz: i. m. Bd. IX. GOG — 007. 1.; Czimer Károly: i. m. 340 — 347. 1.
