Századok – 1971
Tanulmányok - Andics Erzsébet: Metternich és az1830-as évek magyar reformmozgalma 272/II
280 ANDICS ERZSÉBET Mint érdekes tényre kell rámutatnunk arra, hogy Erdély közvéleménye kezdettől fogva mély gyanakvással fogadta az országgyűlés egybehívását.34 Kezdettől fogva el volt terjedve a vélemény, hogy ez csupán taktikai lépés, mint ahogyan nem tartották őszintének annak hangoztatását sem, hogy a kormány szándékai alkotmányosak, bár az igyekezett Metternich taktikájának megfelelően — az alkotmány védelmezőjeként fellépni. Az egykorú, a kortársak előtt természetesen ismeretlen, bizalmas kormányiratok arról tanúskodnak, hogy a közvélemény ösztönös gyanakvása nem volt alaptalan. Metternichnek Estei Ferdinánddal folytatott levelezéséből kiderül, hogy Bécsben már 1834 őszén elhatározott dolog volt, hogy amenynyiben az országgyűlésen nem alakul ki többség a kormány mellett, úgy feloszlatják azt: Metternich már ekkor elkészítette a feloszlatást elrendelő királyi parancsok szövegét (Königliche Rescripte) és 1834. október 28-án megküldi azokat Estei Ferdinándnak, egyelőre csak saját használatára. A feloszlatást nyomonkövetendő megtorlásra is van jó előre gondja.35 1834. december 17-i bizalmas sk. levelében pedig „egészen őszintén" be is vallja Estei Ferdinándnak, hogy „a kormánynak sohasem volt más célja, mint próbára tenni az országgyűlést, lehet-e vele együtt és ebben az esetben törvényes segítségével működni, vagy pedig fel kell oszlatni, ha e célt nem lehetne elérni".3 0 Metternich arra is ügyelt, hogy az országgyűlés jóelőre elhatározott feloszlatása olyan színezetet nyerjen, mintha a kormány kényszerítve lett volna erre a lépésre, mert az országgyűléssel lehetetlenné vált kormányozni. A cél az — informálja a továbbiakban Estei Ferdinándot , hogy a feloszlatás „nem államcsíny, a kormány valamilyen cselvetése, hanem a rendek bebizonyosodott rossz szelleme által kikényszerített szükségszerűség volt". Metternich szerint ugyanis az országgyűlési többségnek tulajdonképpeni szándéka, hogy „forradalomra hívjon fel", minden tettével ezt az „istentelen vállalkozást" készíti elő, és ezért a főherceget ezúttal is szigorra, bárminemű engedmény visszautasítására szólítja fel. „Mélyen átérzett tanácsom, hogy K(irályi) F(enséged) teljes szigorral lépjen fel. Zsákutcába jutott dolgokkal csak ezen az úton van kilátás boldogulni." Még aznap írt második levelében is ugyanilyen irányban igyekszik befolyásolni a főherceget. Az országgyűlés ellenzéki többségét Metternich „Faction"-nak minősítette. Kifejti, hogy minden ellenzék veszélyes, semmilyen ellenzéket nem szabad megtűrni, a még olyan mérsékeltet sem. „. . . A két ellenzék, a vad és az úgynevezett mérsékelt között lényegüket illetően nem kell különbséget tenni." Majd így folytatja: „Van ugyan közöttük több mint egy eltérés; számomra és azok számára, akik a világeseményeket a gyakorlati tevékenység szempontjából figyelik, az a tény a legfontosabb, hogy a 2. számú ellenzék sokkal veszélyesebb mint az 1. számú, a veszélynek körülbelül olyan mértékében, mint amilyet rablás és gyilkosság esetében az erőszakos gyilkosság vagy a megmérgezés jelentenek az egyén számára."3 7 34 Uo. 438.1. 35 Ld. Metternich 1834. okt. 28-i keltezésű két levelét Estei Ferdinándhoz, az egyik bizalmas jellegű sajátkezű írás, a másik hivatalos átirat. — OL. В. 50. Estei Ferdinánd bizalmas iratai. E. 75. A királyi rendelkezés szövegén később történtek még változtatások. Ld. Metternich — Estei Ferdinánd, 1836. jan. 6. Uo. E. 97. 36 Metternich — Estei Ferdinánd, 1834. dec. 17. Uo. E. 87. 37 Uo.
