Századok – 1971
Tanulmányok - Andics Erzsébet: Metternich és az1830-as évek magyar reformmozgalma 272/II
278 ANDICS ERZSÉBET őrzött és eddig kevéssé figyelembe vett Metternich-iratok, nevezetesen az osztrák államkancellárnak József főherceg magyar nádorral és a 30-as évek derekán - Estei Ferdinánd főherceggel, Erdély királyi biztosával folytatott bizalmas politikai levelezése. Az 1830-as évektől kezdve Metternichnek döntő befolyása lesz az uralkodó állásfoglalásaira és határozataira Magyarországot és Erdélyt illetően. A Magyar Országos Levéltárban őrzött, nagyrészt sajátkezű Metternichírások nemcsak tartalmi szempontból érdemelnek figyelmet, amennyiben Metternich államférfiúi tevékenységének eddig eléggé homályban maradt oldalát tárják fel: Magyarország és Erdély ügyeinek közvetlen legfelsőbb irányítását. Külön érdekességük Metternich más írásaival összehasonlítva a rövidségük és konkrét, világos megfogalmazásuk. A királyi család fenti két, Magyarországon és Erdélyben kulcspozíciót betöltő tagjához intézett levelek általában egy-másfél oldalasak és a hódolatteljes formák betartása ellenére többnyire határozott utasítások, hogy ne mondjuk: parancsok. Tartalmukra mindenekelőtt az jellemző^ hogy az addig gyakoroltnál erélyesebb, merevebb, engedményeket nem ismerő politikai magatartást sürgetnek ez országok kormány- i zásának valamennyi kérdésében, a legkisebbtől a legnagyobbig. Ezzel függ össze, hogy ezekben a Metternich-írásokban többnyire nyomát sem találjuk a nála megszokott nagyvilági szellemességnek és grand-seigneuri eleganciának, de a munkatársai által sokat emlegetett szeretetreméltóságnak és i könnyedségnek sem. , Az 1830-as évek Metternich magyarországi tevékenységének sajátos szakaszát jelentik. Külpolitikai téren az „Új Szent Szövetségre", mindenekelőtt I. Miklós cár segítségére számítva, az osztrák államkancellár ebben az időben meg volt győződve, hogy erélyes, sőt kíméletlen rendszabályokkal rövid úton fel lehet számolni a nemzeti haladó irányzatot Magyarországon; minél erélyesebbek és kíméletlenebbek ezek a rendszabályok, annál gyorsabban és eredményesebben. Különösen az aggálvoskodó, minden újtól írtózó Ferenc császár halála után Metternich politikáját az erőszakos intézkedések sorozata jellemzi; ezek az évek a megfélemlítésre törekvő, nyíltan terrorisztikus kormányzás idejét jelentették mind Magyarországon, mind Erdélyben. I Az 1834-es erdélyi országgyűlés és Metternich A 30-as évek első felében a bécsi kormánynak mindenekelőtt Erdély kérdése okozott nagy gondot, tekintettel a megoldatlan problémák sokaságára és az egyre izzóbbá váló közhangulatra a birodalomnak ebben a részében. Minekután az általános elégedetlenség az önkényuralmi módszerekkel 1834 elején Erdély központjában, Kolozsvárott véres eseményekhez vezetett, a kormány 23 évi szünet után kénytelen-kelletlen összehívta az országgyűlést. Ezekben az években Metternich nagy nyomatékkal szólt bele az erdélyi politikába és nem kis része volt a helyzet rendkívüli kiéleződésében. Döntő szava volt abban, hogy 1833 végén Estei Ferdinánd főherceget királyi biztosként Kolozsvárra küldték,3 0 mint ahogy elirányítást is ő adott neki. 1833 30 Estei Ferdinánd főherceg (1781 — 1850) a Habsburg-család Estei ágából származott, Magyarország katonai parancsnoka, majd Galícia katonai ós polgári kormányzója volt. Szűklátókörű katona, az erőszakos rendszabályok híve, akit erdélyi teljhatalmú királyi biztosi működése alapján Kossuth „erdélyi Gesslernek" nevezett. Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban: KLÖM.) V. köt. Ifjúkori Iratok . . . 581. 1.)
