Századok – 1971
Tanulmányok - Andics Erzsébet: Metternich és az1830-as évek magyar reformmozgalma 272/II
274 ANDICS ERZSÉBET A konfidensek tábora rendkívül széleskörű volt. Kétes egzisztenciáktól kezdve híres művészekig, magas állású hivatalnokokig, országos méltóságokat betöltő főurakig, minden rendű és rangú egyén megtalálható volt közöttük.8 Metternich valósággal büszkélkedett, hogy ő „az európai rendőrség nagy minisztere". „Őrködöm minden felett. Kapcsolataim olyanok, hogy semmi sem kerüli el a figyelmemet ... Az európai rendőrség egy bizonyos fajtája, amelyet olyan magas fokon szerveztünk meg, amilyen még nem létezett, nem vezet minket félre. Meg vagyok győződve, hogy aligha lehet a dolgok fennálló rendjével ellentétben álló tervet előkészíteni anélkül, hogy mi a lázadók első lépéseitől kezdve ne lennénk arról értesülve."9 Szárnyai alatt jut ebben az időben nagy szerephez gróf Sedlnitzkv. A hirhedt rendőrfőnök mint legfőbb urát és parancsoló] át szolgálta Metternichet, olyannyira, hogy maga Ferenc császár panaszkodott, hogy jobban hallgat az államkancellárjáráT, mint őreá.1 0 1834 tavaszán jött létre és Metternich közvetlen irányítása alatt működött a legmagasabb szintű titkos rendőri szerv: a beérkezett jelentéseket az Államkonferencia számára összegező Zentralinformationskomitee, amely hetenként többször is ülésezett. Metternich mint a „rend őre" igyekezett magát az uralkodó szemében nélkülözhetetlenné tenni. A forradalmi veszélyt festette állandóan a falra; ezt a módszerét és ezirányú túlzásainak tulajdonképpeni célját a legfelsőbb kormánykörökben is csakhamar átlátták.1 1 Annál is inkább, mert Metternich a fantasztikusaknál fantasztikusabb jelentéseket, mint komolyan számbaveendő, hitelt érdemlő anyagokat megküldte nemcsak az uralkodónak, hanem a legfelsőbb államvezetés más képviselőinek is. Közismert volt, hogy a titkos rendőri jelentések általában hemzsegtek a valótlanságoktól. Amikor József nádor erre Metternichet figyelmeztette, azt a cinikus feleletet kapta tőle: „igaz, hogy az ilyenfajta jelentések természetüknél fogva mindig igazat is és valótlanságot is tartalmaznak, de minden esetre lehetségessé teszik a tapasztalt államférfiú számára, hogy meghúzzon egy »középvonalat«, amely megfelel az igazságnak."1 2 Hogy ez mennyire megtévesztő volt, azt hangsúlyoznunk 8 %У pl- Saphirt, a híres béesi komikust, Salamon Rotschild ajánlására szerződtette Metternich jól fizetett titkos besúgónak 1831-ben (C. Corti: Das Haus Rotschild in der Zeit seiner Blüte 1830—1871. Lipcse, 1928. 67. 1.). 9 Idézi: H. Vallotton: Metternich. Paris. 1965. 375 — 376. 1. 10 „Klage des Kaisers, dass der Präsident der Polizeihofstelle ihm nicht entsprechend diene . . ." „Der Polizeipräsident Graf Sedlnitzky benimmt sich wie ein Kammerdiener des Fürsten Metternich" — jegyzi fel naplójában a 30-as években még igen kritikus szemű Kübeck Károly báró, a későbbi kamara-elnök. (Tagebücher des Carl Friedrich Freiherrn Kübeck v. Kübau. 1835. febr. 21., 1833. máj. 11. Wien. 1909, I. köt, 2. rész 674, 622. 1. — Hasonló kép alakul ki Metternich és Sedlnitzky viszonyáról Melánia hercegné naplófeljegyzósei alapján is. Ld. N. P. V—VI. köt.) 11 ,,F[ürst] Metternich beutet die Besorgnisse des Kaisers aus — panaszkodik gróf Kolowrat államminiszter, Metternich ellenfele, 1833 tavaszán Kübecknek. — Das ist seine ganze Politik. Er erweckt und erhält durch alle Mittel, die ihm zu Gebote stehen, bei dem Kaiser Furcht vor dem Gespenste der Revolution. Sich stellt er als den einzigen Mann hin, der sie zu beschwören versteht. So ist er der unentbehrliche Mann. Der Kaiser hält ihn auch wirklich für den weisesten Staatsmann seiner Zeit, für seinen Retter und Anker. Wie es zu geschehen pflegt, glaubt der Fürst jetzt schon selbst an das Gespenst, mit dem er den Kaiser schon so lange ängstigt und fürchtet sich nicht weniger davon." (Kübeck, 1833. máj. 3. Tagebücher ... I. köt. 2. rész. 621. 1. — Ld. ugyancsak A.Posch: Erzherzog Johann und Metternich. Festschrift für J. F. Schütz. Graz —Köln. 1954. 368. 1.) 12 Metternich—József nádor, 1835. jul. 19. Státní Ústíední Archiv Praha, Metternissky Rodinny Archiv (a következőkben: StUA. MRA.) Acta Clementina. С. 1.
