Századok – 1971

Tanulmányok - Andics Erzsébet: Metternich és az1830-as évek magyar reformmozgalma 272/II

METTEE NICH ÉS AZ 1830-AS ÉVEK MAGYAR REFORMMOZGALMA 273 Szövetséget, legalábbis annak a magját, az ellenforradalmi „intervenciós elvet" valló abszolutista hatalmakat: megnyerni az orosz cárt és a porosz királyt az osztrák császárral való ilyen jellegű szövetkezésre. Metternich ezirányú akcióit már 1830-ban megkezdte és végig kezdeményező szerepet töltött be e téren. Mindenütt forradalmi összeesküvéseket vélt felfedezni. Kormányzati tevékenységének fő rugója ettől az időtől kezdve a szerinte egész Európát behálózó és egy szervezett központból Franciaországból irányított „összeesküvő csoportok", „felforgató forradalmi szekták", „radikálisok . . . anarchisták . . . kommunisták" elleni harc lett. Ennek felelt meg a titkosrendőrség apparátusának rendkívüli kiépítése, a „fekete kabinetek" megnövekedett tevékenysége, a birodalmat a külföldtől szinte hermetikusan elzáró cenzori intézkedések, általában a politikai üldözések, provokációk egyre nagyobb térhódítása. Különös fontosságot tulajdonított .Metternich az ún. Informationsbüró/c-nak, és ezek hálózatát csaknem az egész kontinensre kiterjesztette. 1834-ben létrehozta az ún. „Mainzer Zentralpolizei"-t, hatalmas hivatalnokapparátussal és egész Németországot átfogó szervezetekkel. Majd ilyen szervezeteket épít ki Belgiumban, Svájcban és Franciaországban is. Csak 1848-ban a forradalom számolta fel ezeket.4 Nem kisebb politikai jelentőséget tulajdonított Metternich a levélcenzúrának. Az ő kezdeményezésére a birodalom ezidőben kiépülő postarendszerét mindenekelőtt annak a célnak rendelték alá, hogy a fekete-kabinetek segítségével Metternich minél pontosabb betekintést nyerjen mind a Monarchián belül, mind a külországokban folyó levelezések politikai tartalmába. A fontosabb postahivatalok mellett működő titkos kabinet volt az a „tükör, amelyben Metterinch herceg az európai államok világának boszorkánykonyháját évtizedeken át oly buzgón figyelte". „Ami Róma és Berlin, Konstantinápoly és Párizs, Turin és Szentpétervár, Nápoly és London közt hivatalos és magánlevelezés folyt, nem kerülte el Metternich vizsla szemeit."5 Ugyancsak hatalmas ügynökapparátus figyelte egész Európában a könyvkiadók tevékenységét, hogy megakadályozza Ausztria kormányrendszere ellen irányuló könyvek megjelenését, mindenesetre kinyomozza azok szerzőit, különös tekintettel a Monarchia alattvalóira, akiknek tilos volt bármit megjelentetni külföldön az osztrák cenzúra előzetes engedélye nélkül. „Mindenütt ott ültek a bécsi Államkancellária »konfidensei«, erre alkalmazott hivatalnokok, megfizetett szerkesztők és félbemaradt irók, akik nem átallották, hogy sokszor legközelebbi barátaikkal szemben is ! kémkedjenek. Az ilyen álnokságot az egyébként takarékos Ausztria jól megfizette. Minden új könyvről, minden irodalmi tervről, amely ilyen besúgó tudomására jutott, azonnal jelentés ment . . ."6 Gondoskodás történt, hogy a feljelentők nevét sem akkor, sem később senki ne tudja meg.7 1 Ld. H. Rheinöhl: Die österreichischen Informationsbüros des Vormärz. Archivarische Zeitschrift. Bd. 38. München, 1929. Ugyancsak D. Bader: Metternich und das Junge Deutschland. Pécs. 1936. 5 J. К. Mayr: Metternichs Geheimer Briefdienst. Postlogen und Postkurse. Wien, 1935. 125, 2. 1. 6 H. H. Houben: Polizei und Zensur. Berlin. 1926. 97 1. 7 Die Berichte trugen keine Unterschrift, von Kanzlistenhand abgeschrieben, die Originale jedenfalls vernichtet. In besonderen Fällen wurden eigene Beamte nach Deutschland geschickt, um die Buchhändler und Verleger auszuforschen .... Uo. 97 — 98. 1.