Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

270 BEREND T. IVÁff fejlett japán történetkutatás olyan eredményeket hozott felszínre, amelyeknek ismerete módszertani szempontból sem lenne érdektelen az európai kutatók számára. Az előadásból az is kiderült, hogy a japán társadalom — részben elszigeteltségénél fogva egészen speciális formációkat mutat fel, amelyek nemcsak az európai formáktól különböznek, de a kontinentális ázsiaitól (a kínaitól) és az indonéziaitól is. A formák és társadalmi rétegek színes kavalkádja mögött csak egyetlen megválaszolatlan kérdés maradt: mi hozta létre a földtulajdonnak ezeket a sajátos formáit? Végezetül hadd említsük meg a kanadai P. Deprez vezetésével működő III. szekció munkáját, ami a munkaerőhelyzet, a népesedési viszonyok és a gazdasági fejlődés összefonódásának nagy súlyú problematikáját ölelte fel. Az előadások és viták részben a munkamegosztás és belső vándorlás összefüggését elemezték (R. M. Mc Junis, Kanada, H. G. Valter, USA; N. Vuco, Jugoszlávia; V. I. Perenedencev, Szovjetunió; J. Krisnamurlhi, India és P. Bairoch, Kanada). A második ülésszakon P. Deprez a nemzetközi vándormozgalom okainak elemzésével foglalkozott. Dávid Zoltán sajnos csak írásban benyújtott dolgozata: „Magyarország munkaerőhelyzete a XVIII XIX. század fordulóján" címmel elsősorban a II. József-féle első népszámlálás alapján a mások szolgálatába állók tömegét kísérelte meghatározni. Ez a szekció elsősorban a népesség mozgására vonatkozó fellendülő kutatások eredményeinek felvonultatásával, a legfőbb számítási eredmények előadásával járult hozzá a nagy fontosságú téma további vizsgálatának elősegítéséhez. * A teljesség igényére számot sem tartó beszámoló is nyilvánvalóvá teheti, hogy a kongresszus kilenc szekciójában milyen szerteágazó, mennyi új kezdeményezést, tudományos leleményt és felfedezést tartalmazó előadás, felszólalás hangzott el. A főreferátumok teljes, a korreferátumok téziseinek rendelkezésre álló szövege mellett azonban a gazdag anyaggal talán egyenrangú értéket testesít meg és tanulmányokkal szolgál a tudományág fejlődésében a kongresszuson kitapintható néhány új jelenség, egyértelműen kibontakozó fejlődési tendencia, melyekre a szekció-ülésekről mondottak megfelelő csoportosításával is igyekeztünk felhívni a figyelmet. Nem hagyható szó nélkül, s a szekció-ülésekről mondottak részleteiben világosan dokumentálták ezt, hogy a leningrádi kongresszus megerősítette a marxista gazdaságtörténetírás nemzetközi rangját. Ha a gazdaságtörténeti kongresszusok kezdettől kiváló terepnek bizonyultak a marxista társadalomtudományok eredményeinek bemutatására és a különböző nézetek gyakorta gyümölcsöző ütköztetésére, most különösen impozáns lehetett a marxista kutatók fellépése. Számos ülésszak és szekció munkáját úgyszólván meghatározta szereplésük, — s többségében általános méltánylást biztosító szinten. Ugyanakkor néhány esetben ismét beigazolódott, hogy az elmélyült kutatási eredmények, korszerű közgazdasági ismeretek hiánya, s csupán elméleti tételek felvonultatása és deklamálása a vitákban kevés eredménnyel jár, sőt inkább visszájára fordul. A kongresszus eredményei ellenére mégsem szabad elsiklani nagyobb hibái mellett sem. A beszámoló során nem egyszer utaltunk már bizonyos gyengeségekre. Befejezésül röviden talán érdemes tehát megkísérelni az árnyoldalak összege-