Századok – 1971
Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II
AZ V. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS 271 zését is. A nagy nemzetközi tudományos kongresszusok általános betegségeit ezúttal sem sikerült ugyanis elkerülnünk. Mindenekelőtt túl sok volt a szekció és ülésszak, ami nem tette lehetővé a témák és viták megfelelő koncentrálását. Még több volt az előadás, különösen a korreferátumok száma, ami nem egyszer véget nem érő monológokká változtatta az üléseket, nem hagyva kellő időt a szabad eszmecserére. Sajnos ezt a hatást csak fokozta, hogy néha az előkészítés gyengesége, néha az előadók megválasztásának hibája folytán az egyes témákhoz kapcsolódó előadások teljesen különálló testet képeztek, s nem épültek a témakör szerves egészébe, nem kapcsolódtak egymáshoz, s ezzel még akkor is hátráltatták a téma színvonalas feldolgozását és megvitatását, ha önmagukban jók voltak. Néhány ülésszakon, de általános tendenciaként, kiküszöbölhetetlennek tűnt a vita-felszólalások rossz értelmezése is. Sokan a híres olimpiai elv valamiféle téves adaptációjával csakis a részvételt tartották ugyanis fontosnak: előre elkészített kis-előadás jellegű hozzászólásokat olvastak fel, amelyek egyáltalán nem kapcsolódtak az ülés előadásaihoz, csupán arra vállalkoztak, hogy bemutassák: az ülésen szereplő probléma „hogyan is jelentkezett nálunk". Leíró tényeket összszsúfoló apró monológok tömték nem egyszer tele az ülések szabad részeit, s természetesen az érdemi vita akadályozóivá váltak. Mindezen jelenségek nehezen küszöbölhetők ki. Saját további tevékenységünk számára azonban e negatív mozzanatok elemzése is fontos, tanulságos lehet. S hogy a magyar résztvevők fellépéseit általában jól fogadták, elismerően értékelték, azt nem kis mértékben annak is köszönhetjük, hogy szerepléseinkre talán nem voltak jellemzőek az előbb említett negatívumok. Osszegezően elmondhatjuk, hogy a gazdaságtörténeti diszciplína fejlődését jól tükröző és elősegítő kongresszus zajlott le Leningrádban, ami egyben alátámasztja, hogy ha a nemzetközi tudományos rendezvények esetében is egyre inkább a szűkkörű munkakonferenciák felé fordul az érdeklődés, a szakmát átfogó nagy kongresszusok ideje sem járt le, hiszen egyedülállóan széleskörű seregszemle lehetőségével minden más alkalomnál jobban világítja meg a főbb új tendenciákat, törekvéseket, s ezzel pótolhatatlanul fontos tanulságokkal szolgál. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság új vezetősége mindenesetre az előzőeknél is nagyobb erőfeszítésekre határozta el magát a negatív jelenségek kiküszöbölése érdekében. A következő kongresszus előkészítésére külön programbizottságot hoztak létre az amerikai Sh. Clough professzor vezetésével; nagyobb időt biztosítanak az előkészületekre, s mindez azzal bíztat, hogy a következő, koppenhágai kongresszus további előrelépéseket érhet majd el. A Társaság új elnökévé egyébként a leningrádi kongresszus a leköszönt Witold Kula helyére a dán Kristóf Glaman professzort, alelnökké ismét V. Vinogradovot, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája főtitkárhelyettesét, főtitkárrá pedig ismét a svájci J.F. Bergiert választotta. A Végrehajtó Bizottság tagjai közé ezúttal harmadszor is újra választotta Pach Zsigmond Pál professzort.
