Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

268 BEREND T. IVÁff rel". A vita igen kevés érvet sorakoztatott fel a régi, annál többet az új felfogás mellett. A. Jí. Korszunszkij „A korai feudális állam és a feudális tulajdon kialakulása Nyugat-Európában" c. előadása, ami ölelkező folyamatként mutatta be a feudális tulajdon és állam születését, vezette be a feudális tulajdon genezisének szentelt V. szekció első ülésszakát. A szekció anyagából nagyobb figyelmet elsősorban a szláv feudalizmus keletkezése körüli vita érdemelhet. V. D. Koroljuk ugyanis a keleti és nyugati szláv korai feudális társadalmak és államok kialakulását vizsgálva, a folyamat kezdeteit a VI VII. század fordulójára (terminus post quem) tette, végét pedig nagyjából a XI. század 50 70-es éveiben jelölte meg. A folyamat politikai aspektusa viszonylag jól felderíthető, a gazdasági fejlemények részleteit azonban a források homályban hagyják. A szlávság többségénél a korai feudális viszonyok barbár előzményekből nőttek ki. A keleti szlávoktól délre fekvő területen a VIII—IX. században virágzott nem szláv szaltovo-majácki ekés földműves kultúra a feudális viszonyok kialakulásának jelentős tényezője volt. A környezet erősen befolyásolta a különböző keleti és nyugati szláv korafeudális államok és társadalmak belső viszonyait. A kívülről jövő katonai fenyegetés befolyásolta a központi államszervezet kialakulását, bár annak feltételei már megértek a törzsi fejedelemségek politikai szervezetében. A feudális nagybirtokok és járadék megjelenését a sarc és felajánlások barbár eredetű rendszerének fokozatos átalakulása jelzi, e téren a fejedelmi birtok és kíséretének adományozott szállásföldek a korai feudális földmagántulajdon kezdetét jelzik. L. N. Cserepnyin felszólalásában viszont nem tartotta elfogadhatónak akár terminus post quem minőségben sem a VI VII. század fordulóját. Megítélése szerint a IX—X. század fordulójától a XII. század elejéig, közepéig tartott a korai feudális viszonyok kialakulása. Az egyenlőtlen fejlődés jelenségeire hívta fel a figyelmet nemcsak Európa egészének, hanem az egyes népek, egyebek közt a keleti szlávság belső viszonyainak tekintetében is. A vita magyar résztvevője, Bartha Antal szintén az egyenetlen fejlődést hangsúlyozta. Megítélése szerint a Kelet- és Nyugat-Európa közti különbségek a második jobbágyságban, illetve a tőkés gazdaság genezisében manifesztálódtak. Az eltérés gyökereit keresve azonban a korai feudalizmus genezisének nemcsak időrendi, hanem minőségi fáziseltolódását is hangsúlyozta. A keleteurópai átalakulás időrendjét illetően azzal a módosítással értett egyet Cserepnyin érveivel, hogy a VIII IX. században a barbár társadalom átalakulásának jelei már adatoltak. Korszunszkij elméleti következtetéseivel ugyan nem egy kérdésben egyetértett, vitatta azonban az európai feudalizmus keletkezésének egységes folyamatként kezelését. Az alapos, sok kérdésre kiterjedő vita egyébként kizárólag a marxista irányzat képviselői között folyt. A szekció második ülésén a közép- és kelet-európai későfeudális nagybirtok problematikáját J. Topolski poznani professzor előadása vezette be, mely a „refeudalizáció" már eddig is sokat vitatott kérdését állította központba. Ezt az általános európai jelenséget a birtokos nemesség XIV XV. századi jövedelemcsökkenéséből s az ennek nyomására bekövetkező XVI. századi nemesi gazdasági aktivitásból vezette le. Ismertetve Angliától Oroszországig a nemesi gazdasági tevékenység különböző formáit, megállapította, hogy a „refeudalizáció" eleinte nem gátolta a gazdasági növekedést, sőt egy addig gazdaságilag tétlen réteg (ti. a nemesség) aktivizálásával hozzájárult a termelés és a forgalom növeléséhez. Egyes országokban (elsősorban Angliában) nem is