Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

266 BEREND T. IVÁff követő iparosítás számolt fel. Oroszországban egyidejűleg zajlott az ipari forradalom és az eredeti felhalmozás, s az 186l-es reform után gyors fejlődésnek indultak az ipar korai kapitalista formái (manufaktúrák, falusi tőkés háziipar, kézműipar), mert a gyáripar nem volt képes a kereslet fedezésére. V. I. Bovükin több vonatkozásban újat hozó képet rajzolt az orosz iparfejlődés 1861 és 1917 közötti szakaszáról. Kiemelte a fejlett országokkal való kapcsolatok, a vasútépítés, az állami gazdaságpolitika szerepét, a korábbiaknál árnyaltabban tárgyalta a feudális maradványok fékező hatását, az ipari struktúra ellentmondásait és az iparosodás folyamatának periódusait. A Szovjetunió ipari fejlődését A. D. Bobürükin és A. Z. Vakser előadása mutatta be, szintén újszerűen. Az 1925-ig tartó újjáépítési periódus után az első három ötéves terv eredményezte az iparosítás döntő áttörését, s a gazdaság öröklött sokszektorúságának felszámolását. A szerzők globális kvantitatív mutatókkal jellemzik e periódus, valamint az újabb fejlődési szakaszok főbb eredményeit, s rámutatnak az egyoldalúságokra, hibás fejlesztési koncepciókra is, amelyek a nehézipar aránytalanul nagy túlsúlyát, a fogyasztási javakat termelő iparágak elmaradását, a meglevő üzemek korszerűsítésének elhanyagolását, a termelőberendezések elavulását, a tudományos és technikai forradalom követelményeihez képest mutatkozó elmaradást eredményezték. Az 1950-es év végével indult új iparfejlesztési periódust elsősorban e korábbi egyoldalúságok és hibák korrekciójára irányuló törekvés jellemzi: az ipari struktúra átalakítása, a berendezések rekonstrukciója, a fogyasztási javak termelésének növelése, a termelés intenzívebbé tétele, a termelékenység és egyéb minőségi mutatók 1 előtérbe helyezése a kizárólagos mennyiségi szemlélettel szemben. E szekció példája jól mutatja, hogy a legfontosabb és legizgalmasabb, s szinte valamennyi országot érintő probléma kongresszusi tárgyalása az izgalmas-értékes előadások ellenére sem hozza meg a várt eredményt, ha a vitát nem előzi meg gondos előkészítés, a problémakör egyértelmű elhatárolása, a fogalmak világos meghatározása. Számos érdekes, ötletekben gazdag, új ' kvantifikációs eredményeket is tartalmazó előadást hallhattunk anélkül, hogy a felvetett kérdés összefüggő és átfogó képe kibontakozott volna. A beérkezett heterogén és inkoherens anyagból a téma felelőse, a párizsi P. Vilar professzor sem tudott egységes képet összeállítani. Az előadók mind mástmást értettek a modernizálás és a sokszektorúság fogalmán, mivel erre vonatkozóan nem történt semmiféle előzetes megállapodás. Több előadás részletkérdéseket tárgyalt, hagyományos leíró módszerekkel, egymás mellett, de egymáshoz nem kapcsolódva. A sokszektoros gazdaság modernizálásának folyamatáról átfogó képet csak Kanada és Oroszország esetében kaptunk, s az előadók nagy része a korszerű összehasonlítást nem nélkülözhető témát kizárólag nemzeti keretben közelítette meg. III. A kongresszus eddig felsorakoztatott új tudományos tendenciái, az egyetemesség-összehasonlítás kiterebélyesedése, az elméleti, módszertani témák kiemelt tárgyalása s a tematikai megújulás már említett mozzanatai mellett természetesen hosszan sorolhatnánk az egyes szakterületekre, témakörökre vonatkozó új tudományos eredményeket. A továbbiakban mégsem törekedhetünk egy-egy szekció munkájának akárcsak vázlatos összegezésére sem.