Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

264 BEREND T. IVÁff tásának módszertani kérdéseit tűzte napirendre. Az előadás többek között rámutatott a tengeri és szárazföldi kereskedelem eddig kézenfekvőnek tekintett költségkülönbségeinek helyenként és korszakonként nagyon is relatív voltára. Az előadáshoz kapcsolódó korreferátumok (a lengyel H. Samsonowicz, aki a XIV —XVI. századi lengyel belső szállítás és az amerikai A. C. Leighton, aki a középkori szekerek technikatörténeti kérdéséről beszélt), valamint a kibontakozó élénk vita, amelyben többek között a leningrádi Mavrogyin, a göteborgi A. Attman és magyar részről Pacit Zsigmond Pál professzorok vettek részt, a középkori szállítás-kutatás olyan fontos métodológiai kérdéseinek tisztázásához járult hozzá, ami a szárazföldi szállítás változott értelmezésére vezetett. Rámutattak, hogy a szárazföldi közlekedés ekkor maga is jelentős részben vízi (folyami) közlekedést jelentett. A nemzetközi kereskedelem legfőbb szállítási problémája gyakran éppen a szoros értelemben vett szárazföldi, folyami és tengeri szállítás összekapcsolásában állott. Az összehasonlító kutatások fontos színtere lehetett volna a VIII. szekcióban tárgyalt téma is: „A gazdasági és társadalmi szerkezet modernizálásának kérdései a sokszektoros gazdaságokban". Az egész nemzetgazdaság szerkezeti átalakulásának globális mechanizmusát csak két kanadai kutató vizsgálta (G. Paquet és J. P. Wallot: A kanadai gazdaság és társadalom szerkezeti átalakulása a XVIII. és a XIX. század fordulóján). Elméletileg jól megalapozott, háromszektoros gazdasági modellt elemeztek, nagytömegű statisztikai anyag számítógépes feldolgozásával, szimulációs módszerrel. Több előadás jelezte a nyugat-európai ipari forradalom klasszikus témaköre iránti töretlen érdeklődést. M. Morineau (Clermont-Ferrand) több ponton vitatta a probléma hagyományos szemléletét és kezelését. Véleménye szerint a XV111. században Nyugat-Európa több országában a gazdasági növekedésnek lényegében azonos lehetőségei Voltak, s Anglia kiugrását elsősorban sajátos ' történeti feltételek, kedvező környezeti és konjunkturális tényezők okozták. A modernizálásnak nincs általános érvényű receptje, rtiert minden nemzet modernizálódása egyedi történeti folyamat, amelyet a maga sajátos feltételei és adottságai között kell vizsgálni és értelmezni. Az ipari forradalom „egytényezős" szemléletét J. R. Harris liverpooli professzor előadása képviselte, aki az angol és a francia fejlődés összehasonlítása útján arraSa következtetésre jutott, hogy Anglia előnyének főforrása a szén korai és nagyarányú alkalmazása, a széntüzelésre alapozott technológia kialakulása és elterjedése. Az edinburghi T. C. Smuih a nem gazdasági tényezők szerepét vizsgálta Skócia gazdasági fejlődésében, s a XVIII. század első felében kialakult ,,új kálvinizmus" szerepének kiemelésével tulajdonképpen a weberi koncepciót elevenítette fel. Az angol ipari forradalom egyik regionális esetét elemezte G. M. Holmes, a walesi szén-, vas- és fémipari központ kialakulását vizsgálva, különösen hangsúlyozva az importált termelési tényezők eddig kizárólagosnak ítélt szerepe mellett a helyi kis-vállalkozók jelentőségét. W. A. Cole a brit ipari szerkezet 1850 és I960 közötti változásait vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy elég gyors és nagyarányú volt a munkaerő átáramlása az alacsony termelékenységű szektorokból a magas vagy növekvő termelékenységű iparágak felé. Az ipari fejlődés 1870 utáni lelassulásának fő oka tehát nem a szerkezeti merevség, az új iparágak elhanyagolása volt, hanem inkább a technikai fejlődés nem kielégítő üteme. H. J. Perkin a gazdaság periodikus fluktuációi és az osztályharc intenzitása közötti összefüggés kérdésében