Századok – 1971
Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II
AZ V. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS 263 a kontribuciókat (a francia P. Jeannin, a nyugat-német G. Philipp, a finn A. J. Alanen, az angol S. Fairlie, az amerikai ÍV. Kirchner tollából), amelyek az Oroszországgal kialakuló kereskedelmi összeköttetések különféle szálait elemezték a XVII —XVIII. században és a XIX. század elején (s a vitában számos szovjet gazdaságtörténész hozzászólásában nyertek méltánylást, kiegészítést vagy korrekciót); végül jugoszláv kollégáink, D. Zografski és I. Erceg korreferátumát, amelyek részben a makedón területek, részben az észak-adriai kikötők kereskedelmi közvetítő szerepét vizsgálták. A napirendre tűzött korreferátumok nagy (talán túlzottan is nagy) száma s H. Kellenbenz professzor összefoglalója, a kibontakozó eleven vita amelyből a leningrádi M. P. Lesznyikov és a moszkvai S. Smit professzor történeti-földrajzi ill. metodológiai tárgyií megjegyzései külön figyelemre tarthattak igényt , nemcsak a témaválasztás indokoltságát igazolták, nemcsak az új kutatási eredményekről szóló kölcsönös informálódást tették lehetővé, de megmutatták, hogy a nemzetközi kereskedelem történeti kutatásának új módszere van kiformálódóban, amely nem öncélú „Handelsgeschichte"-t művel, hanem témáját a termelés fejlődésével szoros összefüggésben vizsgálja és a gazdaság egész mozgásának szövedékébe kapcsolja be; másrészt nyilvánvalóvá tette: a nemzetközi áruforgalom tüzetes kutatását követnie kell a pénzforgalom és hitelezési viszonyok hasonló igényű feltárásának; csak a kettő együttese teszi lehetővé a Nyugat- és Kelet-Európa közötti gazdasági kapcsolatok történetének teljes értékű interpretálását. Míg a VI. szekció első ülésszaka az Európán belüli forgalom, addig a második ülésszak az Európa és Ázsia közötti szárazföldi kereskedelem tárgykörének volt szentelve, az előzőnél jóval szűkebb programmal. Az utóbbi keretében elhangzott referátumok közül számunkra elsősorban azok érdemeltek figyelmet, amelyek a török birodalom kelet-nyugati közvetítő szerepét mutatták be. H. Inalcik professzor Anatóliának a XIII—XIV. században virágzó kereskedelmét ismertette, amelynek központja, Brussza, elsősorban a karavánutakon Iránból odaérkező nyers és feldolgozott selyemnek köszönhette nagy forgalmát. Az itáliai selyemipar is itt szerezte be nyersanyagának tekintélyes részét. Az itáliai kereskedők emellett fűszereket, gyapotot és egyéb keleti árukat is vásároltak, flandriai és itáliai posztót adtak el. Brussza saját selyemfeldolgozó ipart is kifejlesztett, a szultánok pedig idővel Irán selyemtermelő és szövő vidékeire is kiterjesztették fennhatóságukat. A török birodalom legtovább a selyem közvetítésében játszott jelentős nemzetközi kereskedelmi szerepet, mivel az amúgy is másodrendű fűszerkereskedelme a portugál gyarmatosítás következtében a XVI. században lehanyatlott. A nyugati gyarmatosítás, amely először Törökország átmenő kereskedelmének végpontjait kerítette kezébe, később az anyaországba is behatolt. 0. Köymen professzor referátuma a XIX. század eleji angol kereskedelmi terjeszkedést ismertette. Az uralkodó osztály legfelső csoportjára és a nem-mohamedán hazai kereskedőkre támaszkodva az angol import és export felborította a török belső piaci egyensúlyt, megfosztotta a hazai ipart nyersanyagaitól és elárasztotta az országot külföldi készáruval, aminek következménye általános elszegényedés, az állam eladósodása, s végül a gazdasági és politikai függetlenség súlyos korlátozása lett. A VI. szekció harmadik ülése J.-F. Bergier, a Nemzetközi Társaság főtitkárának bevezető előadása alapján a nemzetközi kereskedelem vizsgálati kérdéseihez kapcsolódva a szárazföldi közlekedés és szállítás történeti kuta-2*
