Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

AZ V. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS 261 utóbbira kimutatva, hogy a jellegzetes finánctőkés fejlődésvon ások a francia bankrendszerre alig voltak jellemzőek. A felszólalók zöme hadd utaljunk már itt a más szekciókban is gyakorta jelentkező hibára — , mint a mexikói J. Bazant, az angol Ph. Cotrell, a jugoszláv D. Milics es a bolgár 8. Conev saját országuk bankfejlődésének leíró ismertetésére vállalkoztak, ami már-már unalomba fojtotta a vitát. Bár a fő témához nem kapcsolódott, mégis külön színt képviselt, s mint az előadó rövid válaszában is méltatta, a téma feldolgozásának új mozzanatát képezte a szovjet gazdaságtörténészek és közgazdászok felszólalása. Ők, elsősorban a hálunk is jól ismert Atlasz professzor, a szovjet bankrendszer szerepét, működési módját ismertette a szovjet gazdaságfejlesztés menetében. A szekció-ülés egymás mellett futó előadásai és felszólalásai között a vita mozzanatát két magyar felszólalás képviselte. BerendT. Iván R. Cameron előadásának értékeit hangsúlyozva az előadó Kelet-Európára vonatkozó megállapításának elhibázott voltát tette szóvá: rámutatott, hogy ebben a régióban a bankrendszer születését téves az iparosításból levezetni, hiszen a modern bankok a nyugati ipari forradalmak hatására fellendülő agrár modernizálás velejárójaként jelennek meg, s a bankhitel zöme a XIX. század végéig a mezőgazdasággal kapcsolatos. / Bánki György viszont, J. Bouvier előadását méltatva, az előadónak azzal a szemléletével szállt vitába, ami szerint a gazdasági fejlettségi szint és a bankok fejlettsége között direkt és úgyszólván mechanikus összefüggés áll fenn. Rámutatott, hogy sok esetben az adott ország társadalmi, politikai, jogi intézményei is közrejátszanak a bankrendszer fejlődésében. Az említett jelenség, a vizsgálat egyetemességének igénye azonban nemcsak az összehasonlításban, hanem más formában is érvényre jutott. A gazdaságtörténeti vizsgálódásokba nagy nyomatékkal kapcsolták be az egyes országok és területek külgazdasági kapcsolatainak, gazdaságaik összekapcsolódásainak és a nemzetközi munkamegosztásnak összefűző és egyben differenciáló hatásait. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt a VI. szekció első ülésére hivatkozhatunk, amelynek tárgyát a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kontinentális kereskedelem képezte a XV. századtól a „vasútkorszakig". Tekintettel a téma sokrétűségére és nagy időbeli terjedelmére, a szekció szervezője,,//. Kellenbenz kölni professzor számos szakértőt kért fel korreferátum készítésére, közreműködésre. A korreferátumok főbb mondanivalóját, eredményeit összegező, rendszerező bevezető főelőadás (Kellenbenz) s az előkészített és sokszorosításban megjelent kontribuciók nagyobb része a XV. század közepétől a XVII. század közepéig terjedő időszakkal foglalkozott, — a Kelet- és Nyugat-Európa közötti „új típusú" intrakontinentális kereskedelem kialakulásának első szakaszaival. így jellemezte ezt a periódust Pach Zsigmond Pál korreferátuma, amely elsősorban Magyarország nyugati irányú kereskedelmével s ennek XV. századi szakaszával foglalkozott. Részletesen elemezte a textilbehozatal, valamint az élőállat és rézkivitel volumenét, összetételét, útvonalait, — külön figyelemmel arra: mi az oka a rézldvitel rendkívül alacsony részesedésének nemcsak az 1457 58-i, hanem az 1542 évi harmincad-könyvekben, egyben szélesebb érvényű következtetések levonására is törekedett. Megállapította többek között, hogy az intrakontinentális kereskedelem megélénkülését a nyugat-, ill. nyugat-közép-európai gazdaság fejlődés igényei ipari export és agrárimport szükségletei — váltották ki, de egyben a közép-kelet-európai országok 2 Századok 1971/2.