Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

258 BEREND T. IVÁff célkitűzésekkel lehet megvalósítani. A kapitalista országokban éppen ellenkező oldalról indultak. A kiindulás a hatékonyság túlzottan merkantil értelmezésű — kutatása volt, s ma már a hatékonyságot igen szélesen, végeredményben mint az ember, a magánember és társadalmi lény, jólétét is magábanfoglaló fogalmat értelmezik és törekszenek megvalósítására. A két társadalom között a fő különbség ma már nem a szükségletek társadalom általi biztosítottsága terén, hanem a termelési eszközök tulajdona tekintetében áll fenn, a különbségek azonban ebben a vonatkozásban is csökkennek. Míg egyfelől a szocialista gazdaságokban növekszik a vállalatok önállósága, addig a tőkés gazdaságokban a nagyvállalatok egyre inkább kollektívákká válnak. A két terv-rendszer eme konvergenciája az előadás szerint fejlett ipari gazdaságok esetében közös tervezési modell felé halad. A vitában, elsősorban több szovjet felszólaló, határozott érvekkel cáfolta a tervezés konvergenciáját, s rámutatott a formai-technikai hasonlóságok s a tervgazdaság lényege közötti gyökeres eltérés áthidalhatatlan különbségeire. E felszólalások részletesen foglalkoztak a tervezés tőkés termelési viszonyokból fakadó alapvető akadályaival, a magántulajdon és központi tervezés ellentmondásával, amit a vállalati önköltség növekedése a szocializmusban és a tőkés vállalati típus változásai korántsem moshatnak egybe, tüntetnek el. Néhány felszólaló a tőkés tervezés gyakorlatában mutatott rá a lehetőségek korlátozottságára. Egyes felszólalók azonban azt is kétségbe vonták, hogy a tőkés országokban kialakított tervezés egyáltalán bevonható-e a tervezés kategóriájába. A szekció második ülésszaka V. B. Singli. indiai professzor elnökletével a tervezésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását vizsgálta. A bevezető előadást W. Falk, a berlini Humboldt Egyetem gazdaságtörténeti tanszékének vezetője tartotta, aki a szocialista tervgazdaság és növekedés összefüggésének elvi és általános vizsgálata mellett a Német Demokratikus Köztársaság tapasztalatait is összegezte. Előadása az összes európai szocialista ország főbb növekedési adataira épült, s a történeti összehasonlítás módszerét is alkalmazta. Hogy mégsem inspirált vitát, az elsősorban leíró jellegéből következett, s abból, hogy nem ment túl a legszélesebb általános összefüggéseken. Az NDK gazdaságában végbement szerkezeti átalakulások és a tervezés összefüggését egyébként a kanadai R. H. Vogt korreferátuma is elemezte. Előadását a rendkívül gazdag statisztikai tényismeret és a maximálisan korrekt interpretáció jellemezte. Az NDK tervezési rendszerének a beruházások és gazdaságpolitikai célok összefüggésének ugyancsak erőteljesen leíró jellegű tárgyalása és az ennek nyomán végbement ágazati átalakulás bemutatása a tervgazdaság eredményeinek maradéktalan elismerésében konkludált. A szerző egyébként hangsúlyozta, hogy a német tervezők viszonylag kevésbé voltak sikeresek termelékenységi célkitűzéseik realizálásában. A legnagyobb érdeklődés azokat az előadásokat kísérte, melyek nem a tervezés rendszeres leírására és a növekedési adatok ezzel összekapcsolt regisztrálására korlátozódtak, hanem elemző igénnyel léptek fel. Ezek közé tartozott a szekció mindkét magyar előadása. Gelei Anna, a Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa ,,A tervezés fejlődésének állomásai Magyarországon" címmel elvi igényű elemzést adott a szocialista tervgazdasági rendszer alapvető típusairól, a kötelező tervutasításokra épülő maximálisan centralizált irányítási rendszerről és a piaci hatásokat is felhasználó, erőteljesebben decentralizált tervgazdaság rendszeréről. Ebbe az elvi keretbe foglalva elemezte a magyar