Századok – 1971
Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II
AZ V. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS 257 ran csekély, jelentéktelen végeredmény születik. Az alkalmazott matematikai módszerek értelmezhetősége gyakran bizonytalan vagy kétséges. Általában a matematikai apparátus még kezdetleges. Különösen kezdetleges a történeti forrásanyag specifikumának megfelelő módszerek kidolgozása. Nem véletlen, hogy az ismert és ismertetett kutatások kivétel nélkül valamilyen szempontból homogén és teljes forrásanyag gépi feldolgozását végezték el. A történeti források többségének gépi feldolgozása egyelőre nem lehetséges. Az új módszert alkalmazó történészek egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy szükség van sajátos történeti kvantifikáció („historiometria") kidolgozására. A IX. szekcióban tárgyalt metodológiai kérdések önmagukban is mutatják a bekövetkezett elméleti-módszertani előrehaladást. A gazdaságtörténeti kongresszus tematikai megújulásának legfőbb mozzanatai között hadd számoljunk végül be a II. szekció munkájáról, ami nem kevésbé aktuális témát állított középpontba, mint a tervezés kialakulását, a tervezésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását. A legaktuálisabb közgazdasági kérdéseket felölelő téma szervezője és egyben a szekció első ülésszakának főelőadója a francia J. Marczewski profeszszor volt, aki „A tervezés kialakulása és fejlődésének szakaszai" címen tartotta vitaindítóját. Bevezetésként röviden vázolta a tervezési gyakorlat kiszélesedésének történelmi útját, az első gazdasági tervtől, a Goelro tervtől a mai, különböző típusú tervgazdaságokig. Megállapítja, hogy kisebb-nagyobb eltéréseik miatt alapvetően két tervmodell típust lehet meghatározni, nevezetesen a szovjet tervezést, amelyre a kötelező előírások és a mikro-gazdasági jelleg, valamint a nyugati tervezést, amelyre az indikatív és makro-gazdasági aspektus a jellemző. A két modell-típus kialakulásának történelmi sorrendje alapján először a szovjet tervezés eredetét és fejlődését, majd előadásának második részében a „nyugati tervmodellt" elemezte. A szovjet tervezési rendszer kialakulásával kapcsolatban az előadó arra a megállapításra jutott, miszerint a tervezés megindításának iniciatíváját nem lehet a marxista elmélet közvetlen befolyásának tulajdonítani. A Tőkét idézte annak bizonyítására, hogy Marxnak nem állt szándékában kidolgozni a szocialista gazdaság építésének, megszervezésének receptjét. E megállapítással többen is vitába szálltak. A másik érdemlegesebb kérdés, a két tervezési (gazdasági) rendszer konvergenciája tételének kifejtése volt. Miközben a referens hangsúlyozta a két „tervezői tábor" eredeti céljainak különbözőségét, sőt esetleges ellentétességét is, a konvergencia tényét bizonyítandó, elsőnek a tervezés során alkalmazott technika azonosságával, s a tervezők koncepciói mögött meghúzódó gazdasági elmélet azonosságával érvelt. Mindazonáltal fő törekvése - az előadás következtetéseiben annak kifejtése volt, hogy miként konvergál a tervezési rendszerek célja is. A szovjet tervezés célja a kommunista társadalom megvalósítása, s ehhez eredetileg fennálló struktúrák szétrombolására volt szükség. Ez a gazdaságon kívüli eszközök sokaságát igényelte. Ma már azonban vélte a szerző amikor az iparosítás gyakorlatilag végbement, az eredeti célt csak a hatékonyság emelésével, a növekedés meggyorsításával, vagyis „klasszikus"
