Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

254 BEREND T. IVÁff műveket, melyek az egyetemességet a különböző országok fejlődését vizsgáló tanulmányok egymásmellettiségével képviselik. A másodikba az egyes gazdasági jelenségeket több ország kiterjedésében elemző, s végül a harmadikba az összehasonlító nemzeti gazdaságtörténeteket reprezentáló munkákat sorolta. Mindhárom típus hasznos eredményei ellenére a szerzők egyiket sem tartották az egyetemesség valódi kifejezésének: az egyetemesség vagy a gazdasági komplexitás vagy a földrajzi teljesség vonatkozásában szenvedett csorbát. Az előadás negyedik részében fejtették ki a szerzők metodológiai elgondolásukat, melyet regionális összehasonlítás elvének neveztek. A régió az országok adott csoportja, melyet alapvető fejlődési hasonlóságok jellemeznek a történeti fejlődés termékeként. A régióra általában jellemző világgazdasági elhelyezkedés ellenére a régión belül számos nemzeti eltérés, sajátos, egyedi vonás tűnik szembe, ami világosan elkülöníthető kisebb fejlődési csoportok, alrégiók elkülönítését teszi lehetővé. (Mindezt a kelet-európai fejlődés történelmi példáján elemezték.) Mindezek alapján vetették fel a régiók összehasonlíthatóságának, egymásrahatásának problémáját, utalva arra, hogy az elmaradottabb régiók nem egyszerűen a fejlettebbek késői követői, hanem a fejlődés sajátos útjait járó országok. A regionális vizsgálat és a régiók közötti összekapcsolódás ábrázolásában bontakozik tehát ki az igazi egyetemes gazdaságtörténet megközelítésének útja. Az előadást közvetlenül követően megindult vitához a szokásosnál jóval több idő állt rendelkezésre, és ez nagyobb számú hozzászólást tett lehetővé. A hozzászólások pedig, talán az egyetlen J. Purs kivételével, aki a cseh iparfejlődés kvantitatív vizsgálati módszeréről beszélt, valóban a témához szóltak hozzá. A vita résztvevői úgyszólván egyhangúan helyeselték és elfogadták az előadók álláspontját, s a kutatás továbbfejlődése szempontjából mint pl. a bolgár N. Todorov fogalmazta egyedül járható útnak ítélték a regionális vizsgálati-összehasonlítási módszert. A vita első három szovjet hozzászólója az előadók következtetéseivel való maradéktalan egyetértését emelte ki. Néhány kérdés körül a továbbiakban érdekes vita is kialakult. Az angol N. Postán, a Nemzetközi Társaság első elnöke, hozzászólásában pl. a témába vágó gazdaságtörténeti munkákat két, úgynevezett szituációorientált és téma-orientált csoportba osztotta. Az utóbbit egyértelműen hibásnak ítélte, mivel a valóságos történelmi szituációból kiragadott témát vizsgál, s ezáltal alapvető történelmi faktorokat hagy szükségképpen figyelmen kívül. Az előadók nevében válaszoló Berend T. Iván vitába szállt ezzel a nézettel, s hangsúlyozta, hogy mindkét vizsgálati-megközelítési módra szükség van, hogy a ,,téma-orientált" kutatás is jogosult, de feladatát csak akkor töltheti igazán be, ha a középpontba állított témát valóban a történelmi szituáció egészében szemléli. A vita másik témáját két szovjet hozzászólás alapozta meg: V. Drobizsev és G. Kotovszkij a regionális összehasonlítás túlhangsúlyozásáról beszéltek, és az összehasonlítás regionális elvével a társadalmi formációk és általában társadalmi tényezők alapján való komparatisztikát állították szembe. Az indokolatlan szembeállítást elvetve a szerzők válasza kiemelte, hogy a regionális összehasonlításnak az előadásban is hangsúlyozott egyik központi elemét éppen társadalmi faktorok képezik, hiszen a régiókon belüli hasonlóságokat, azonosságokat a történeti fejlődés, s azon belül a társadalmi fejlődés hasonlóságai termelték ki. A módszer túlhangsúlyozását viszont lehetetlennek ítélték,