Századok – 1971
Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II
AZ V. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS 253 a beruházásokat az állam eszközölte volna. Ez a közgazdasági gondolkodás jelentős változását tételezte fel. Lengyelországban a XVIII. század második felében voltak gondolkodók, akik ismerték Smith, Quesnay vagy Turgot elméleteit, de hatásuk minimális volt. A nemesség elképzeléseit a hagyományos keretek korlátozták. Ebben nagy szerepet játszott a „tekintélyi fogyasztás", amelyet Lengyelországban sohasem korlátozott a puritán etika. A jövedelmek zömét külföldről behozott fogyasztási cikkekre fordították. A nemesség felfogása nem engedte meg, hogy tagjai kereskedelemmel vagy iparral foglalkozzanak, s ha beruháztak, legfeljebb újabb földekkel növelték birtokaikat. Mindez megakadályozta a tőkeáramlást a mezőgazdaságból az iparba. A lengyel nemesség vámmentesen exportálta áruit és ezzel korlátozta az állami jövedelmeket (csak II. Frigyes vezette be Lengyelország első felosztása után a vámokat a Visztulán folytatott kereskedelemre). A lengyel nemesség a „szabad kereskedelem" híve volt. A privilegizált osztály léte és konzervatív gondolkodása megakadályozta tehát a mégoly mérsékelt haladási törekvéseket is. A gazdasági elmélet hatástalan maradt. A tárgyalt témához csak lazán, kapcsolódó és a konkrét történeti anyagot nélkülöző előadásában M. A. Barg azt a rendkívüli fontos kérdést villantotta fel, hogyan viszonyul egymáshoz a szubjektív faktort jelentő közgazdasági gondolkodás és az objektív gazdaságpolitika. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikát ha kapcsolódik is a korszak közigazdasági gondolkodásához elsősorban a korszak objektív gazdasági helyzete határozza meg. Az I. szekció új utakat felvillantó, izgalmas témája sajnos magyar közreműködés nélkül került megvitatásra, bár jócskán kínálkozott volna mondanivaló, s nem egy kérdésben vitatni való is. A IX. szekció újdonságot jelentő metodológiai kérdéseinek előadása és vitája azonban már jelentős magyar közreműködéssel került napirendre. A Nemzetközi Társaság dán alelnöke, K. Glaman a szekció első ülésszakának, az egyetemes gazdaságtörténet és összehasonlítás metodológiájának tárgyalását eredetileg két referátumra kívánta alapozni, Nyugat-Európára és Amerikára vonatkozó gazdaságtörténeti irodalom historiográfiai elemzése alapján. D. Lamdes és H. Rosowsky harwardi egyetemi professzorok előadására, ami sajnos nem készült el, s a Kelet-Európát tárgyaló irodalomra építve BerencL T. Iván és Ránki György egyetemi tanárok előadására, ami „Az »Allgemeine Wirtschaftsgeschichte« metodológiai kérdéseihez és koncepciójához" címen hangzott el s képezte végül is egyedül a szekcióülés a nálunk is jól ismert angol E. Hobsbawm elnökletével levezetett — vitájának tárgyát. Az előadás első részében a szerzők az egyetemes gazdaságtörténet hagyományos koncepciójának s a koncepció fokozatos átalakulásának historiográfiai vizsgálatára törekedtek, bemutatva az új igényű komparatisztika kialakulásának három fő forrását és az egyetemesség értelmezésének a történeti fejlődésből fakadó átalakulását. Az előadás második része a Kelet-Európára vonatkozó gazdaságtörténeti irodalom kritikai analízisét adta. Utalt a „tematikus" tanulmányokra, melyek egy-egy történelmi kérdést több ország keresztmetszetében vizsgálnak, valamint a nemzeti keretekre szorítkozó, de összehasonlító igényű művekre, melyek eddig legtöbbet nyújtottak az egyetemes történeti vizsgálatokhoz. Az előadás harmadik része a historiográfiai elemzés alapján az egyetemes gazdaságtörténeti munkák metodológiai rendszerezését és értékelését végezte el. Három csoportot különböztetve meg: az első csoportba sorolta azokat a
