Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

BEKEND T. IVÁN amennyiben a XVIII. századi növekedési elméletekben a korábbi közgazdasági írók nézetei is „átemelődtek", az alapokat azonban a modern növekedési elméletek számára ekkor rakták le. A kapcsolódó korreferátumok: J. Vilar, D. Bichel, F. Blaich és mások néhány kivételtől eltekintve az egyes országok XVI XVII. századi gazdasági helyzetét és gazdaságpolitikájának vonásait mutatták be. A szekció minden szempontból legjelentősebb előadását a szekció szervezője, a nottingham-i A. W. Coats tartotta. Neki sikerült azt nyújtania, amire nemzetközi összejövetelen a leginkább szükség van: a tudományterület eredményeinek mintegy vita jellegű áttekintését, és a módszertani megfontolások kiemelését. Előadása abból a gondolatból indult ki, hogy a gazdaságtörténeti kutatás általában kerüli a közgazdasági eszmék megismerését, a közgazdasági gondolkodás történetének kutatói viszont csupán másodlagosnak tekintik a korabeli gazdasági valóság megismerésének szükségességét és annak egyeztetését a róluk alkotott eszmékkel. Coals megítélése szerint elérkezett az ideje annak, hogy az 1550 1750 közötti Anglia gazdasági helyzete, gazdaságpolitikája és' közgazdaságtudománya között az általános összefüggéseket megvilágítsuk. Egész előadása tulajdonképpen azt kísérelte meg, hogy ennek a korántsem könnyű vállalkozásnak a módszertani alapelveit lefektesse. Coals elfogadja, hogy az 1750 előtti közgazdasági gondolkodást a „merkantilizmus" fogalmával jelöljük, mert ez megfelelő kifejezés az 1550 -1750 közötti két évszázad közgazdasági gondolkodása fő jellemzőire, mivel ha nem is beszélhetni rendszeres gazdasági „elmélet"-ről, de az irodalom korántsem kaotikus, megfigyelhető általános dolgokban a nézetazonosság e korszak szerzői között. Kiemelte, hogy a korabeli közgazdasági gondolkodás tekintettel volt a korszak gazdasági viszonyaira, ezért a közgazdasági gondolkodás nagyobb változásait rendszerint válságtünetek eredményezik. Élesen rámutatott a gazdaságtörténészek és a közgazdasági elméletek történetének kutatói felfogásbeli különbségeire: az utóbbiak elsődlegesen a közgazdasági gondolkodás belső logikáját kutatják. Coats azt is nyomatékkal aláhúzta, hogy a közgazdasági eszmék közül a kutatásnak elsősorban azokkal kell foglalkoznia, amelyek valóban hatással voltak a gazdaságpolitikára, ezt személyekre lefordítva azokkal kell tehát foglalkozni, akik a gazdaságpolitika gyakorlatára befolyással voltak (közöttük persze jelentős közgazdasági szakírók is voltak). Az 1550 utáni időszakban kiemelte a Privy Council szerepét és az olyan kereskedőkét és hivatalnokokét, akik meghatározták az angol gazdaságpolitikát (Lionel Cranfield, Martin Noell, Thomas Povey stb.). Ennek megfelelően azt is hangsúlyozta, hogy a kutatás forrásai is kibővíthetők az életrajzi, hivataltörténeti és politikatörténeti irodalommal, amelyet a közgazdasági eszmék kutatása eddig elkerült. Csak az említett anyag szisztematikus áttekintése adja meg a „merkantilista" gazdasági eszmék és gazdaságpolitika jellemzői feltárásának lehetőségét. Igen érdekes problémát vetett fel előadásában J. Jedlicki, aki a XVIII. századi lengyel nemesség társadalmi-gazdasági gondolkodását vizsgálta. Miután bemutatta a nyugat-európaitól eltérő lengyel gazdasági-társadalmi fejlődés speciális vonásait, kiemelte, hogy Lengyelországban a főnemesség monopolizálta a gazdaságot. A nemzeti jövedelem túlnyomó része a mezőgazdaságból származott, a annak legnagyobb része felett a mágnások diszponáltak. Minden továbbfejlődés tehát csak akkor jöhetett volna létre, ha a lengyel mágnások jövedelmük egy részét beruházták volna az iparba, vagy ha ezeket