Századok – 1971

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) 249/II

250 BEREND T. IVÁff nyiben a kialakított szekciók és ülésszakok a gazdaságtörténeti kutatások úgyszólván minden főbb területét és korszakát igyekeztek átfogni. Ennek nyomán a kongresszus, a szokásos plenáris nyitó és záróülések mellett — ami ezúttal a nemzetközi Lenin-ünnepségekhez kapcsolódva és a színhely szellemének is stílusosan adózva Lenin és a tudomány témáját tűzte napirendre, a szovjet V. Vinogradov, a Nemzetközi Társulat alelnöke és a kongresszus főszervezője előadásában , kilenc szekcióban végezte munkáját. A kilenc szekció legnagyobb részt két vagy több ülésszakon 24 főreferátum alapján, 133 korreferátum széles téma-átfogásával és természetszerűen még ezeknél is több felszólalással az ókortól napjainkig terjedő korszakok hosszmetszetében vizsgálta a gazdasági fejlődés legkülönbözőbb kérdéseit. Sorakozzék itt a tárgyalt témák jegyzéke: a közgazdasági gondolkodás története; az ókori világ gazdaságtörténete; a feudális tulajdon genezise; a közép-és kelet-európai későfeudális nagybirtok problémája; a kapitalizmus előtti tulajdonformák felbomlása; a gazdasági és társadalmi struktúra modernizálódása a többszektorú gazdaságokban; a munkaerő és népesség mozgása, a pénz-, hitel- és bankügy fejlődése; a nemzetközi kereskedelem XV XVIII. századi problémái; a tervezés hatása a gazdasági növekedésre; a gazdaságtörténet metodológiai kérdései: az egyetemes gazdaságtörténet, valamint a kvantifikáció problémája. A szekciók, illetve ülések egyszerű felsorolása is világossá teszi, hogy a leningrádi kongresszus korántsem csupán pompás színhelyével és kiemelkedő részvételi számával vált ismét figyelmet érdemlő állomássá a tudományág fejlődésében. A kongresszus ugyanis annak ellenére, hogy magán viselte a nagy nemzetközi tudományos rendezvények jól ismert bajainak későbbiekben még közelebbről is vizsgálandó — általános jegyeit, fontos új kutatási eredmények, módszertani felismerések fórumává, fejlődő, bontakozó új tendenciák erősítőjévé válhatott. Sok vonatkozásban az eddigieknél frissebben, rugal masabban adott teret az elmúlt évek új kutatási törekvéseinek, tematikai kiszélesedésének és megújulásának. Ezzel nemcsak az újabb eredmények nemzetközi bemutatása vált lehetővé, de nem egy területen maga a bemutatás igénye is ösztönzést adott és további előrehaladás újabb gondolatait, ötleteit, buzdítását segítette. A továbbiakban, anélkül, hogy minden szekció minden ülésének önmagában érdekes tárgyáról-tartalmáról a teljesség igényével számadásra törekedhetnénk, a legfontosabbnak vélt jelenségeket szeretnénk középpontba állítani, s az egyes ülésszakok anyagával dokumentálni. I. A kongresszus egyik legfőbb új szakmai tendenciájaként elsősorban a tematikai megújulást korszerűsödést emelhetjük ki. Eddigi nemzetközi kongresszusainkon még soha ilyen súllyal, önálló témaként nem szerepeltek elméleti és metodológiai témák, nem került sor a tematika legmodernebb, napjaink közgazdasági jelenségeivel érintkező kérdéseinek vizsgálatára. A tematikai megújulás nemcsak rendkívül fontos tudományos eredményekre vezetett, de a tudományág szemléleti fejlődésére is utal. Mindezen mozzanatokat nemcsak illusztrálni törekszünk, hanem az I., II. és IX. szekció üléseinek anyagával részletesebben is bemutatjuk.