Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

240 KRÓNIKA Szakács Kálmán azzal zárta felszólalását, hogy egyetért a jelöltnek a szociáldemokrácia agrárpolitikáját illető, alapjában bíráló mondanivalójával. Mérei Gyula, a Bizottság elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jelölt minden szempontból megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a TMB a kandidátusi értekezésekkel szemben felállít. Bizonyos, a vitában felvetődött fogyatékosságok pedig abból erednek, hogy Farkas Dezső úttörő munkát végzett. A hibákat, fogyatékosságokat abban az értelemben kell kezelni, hogy azok egy olyan nagy munkálat következményei, amelynek elvégzéséhez egy ember nem is elég. A német-osztrák hatással kapcsolatban elmondta, hogy rendkívül mechanikus átvételek történtek. Az SzDP egyik fő hibája az volt, hogy adós maradt a rrtagyarországi helyzetelemzésekkel. Ez politikailag volt helytelen, hiszen a magyar agrárhelyzetnek számos, éppen a nyugat-európaitól eltérő sajátossága volt. Érdekes módon a magyar párt vezetőségére egyébként általában nagy hatást tett Kautskytól nem vették át annak az 1905— 1907-es forradalom után revideált agrárnézeteit. Ez is alátámasztja Szakács Kálmán megjegyzését, azt ugyanis, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség az agrárkérdésben nem közeledett a demokratikus elképzelésekhez. A továbbiakban módszertani kérdéshez szólt hozzá Mérei Gyula. Véleménye szerint csak nagy óvatossággal lehet egyes politikusok nézeteit osztályhelyzetükből levezetni. Az agrárproletár Csizmadia az egyik legbeszédesebb példa erre. A származási kategorizálás merev alkalmazásával hamis következtetésekre lehet jutni. Simon Péter felszólalásában azzal foglalkozott, hogy hogyan is alakult az SzDP vezető személyeinek állásfoglalása abban a kérdésben: kiket vegyen fel a paraszti társadalomból a párt tagjai sorába, hogyan támogassa az agrármozgalmakat, csak az agrárproletariátust szervezze-e, vagy a parasztság egyéb, birtokos rétegeit is. Engels — emlékeztetett a felszólaló — úgy foglalt, állást, hogy a párt tagja lehet mindenki, aki a szocializmus programját magáévá teszi. Lényegében ez volt Lenin álláspontja is, de azt már nem tartot ta megengedhetőnek, hogy parasztmozgalmat szociáldemokrata párt kereteken belü csináljanak. Ugyanakkor az orosz szociáldemokrata párt külön parasztprogramot, foga dott el, amelynek célja az volt, hogy a keretein kívül levő parasztmozgalmak haladó forradalmi, előremutató tendenciáit segítse, támogassa. Ebből a dilemmából a magya párt nem talált kiutat. E probléma megoldására — tulajdonképpen elvi elemzés nélkül — de gyakorlatilag teljesen helyesnek bizonyuló tervet, Magyarországon csak a Várkonyi mozgalom kísérelt meg kidolgozni. A terv azonban irreális volt,, mert a mozgalom tú korai szakaszában jelentkezett, s csak jóval később lehetett volna a gyakorlatban keres z tülvinni. A továbbiakban Simon Péter hangsúlyozta, hogy a Várkonyi-mozgalom ezen helyet — a lenini agrárnézetekhez legközelebb álló — elképzelését a szociáldemokrata párs vezetői nem értették meg, s a kialakuló földmunkás- és parasztpártokat ellenfeleknek é nem szövetségeseknek tekintették. Farkas Dezső v álaszában először a dolgozat szerkezeti felépítését érintő megjegyzésekre reflektált, s elmondotta, hogy bár ez valóban sok problémát jelentett számára, mégis helyesnek tartja az általa választottat, mert ilymódon még mindig kevesebb ismétlésre kényszerült, mintha S. Vincze Edit ajánlatát valósítot ta volna meg. T. Merev Klára kifejezetten gazdaságtörténeti megjegyzéseinek zömével egyetért. Az eddigi, marxista gazdaságtörténeti feldolgozásokra támaszkodva, valóban több, egymással tényleg nem teljesen egyező számszerű adatot vett, át, de mivel az első két fejezet bevezető jellegű, kénytelen volt az eddigi feldolgozásokat felhasználni, hiszen a gazdaságtörténeti kérdések alapos, monografikus feldolgozása újabb disszertációk feladata lehetne. Ebből is látszik, hogy még a korszak gazdaságtörténete nincs minden részletében egységesen, megnyugtatóan feltárva. A disszertációt forráskritikai szempontból ért bírálattal kapcsolatban behatóan érvelt amellett, hogy Achim 1910-re valóban változtatott 1908-as programján, közelebb hozta azt az SzDP programjához. Arra a kritikai észrevételre, hogy a lenini agrárpolitika felvázolásával kapcsolatban több fontos elméleti részkérdést nem tisztázott, továbbá, hogy az MSzDP agrárelméleti nézeteinek elemzésénél a nemzetközi, különösen a német-osztrák hatást nem mérte fel pontosan, megjegyezte, hogy az elvi jellegű kérdésekre adott lenini véleményt ismertette disszertációjában, míg a gyakorlati politikát érintőket tudatosan mellőzte, mivel az meghaladta volna témakörét; majd arra mutatott rá, hogy a német pártnak hivatalosan elfogadott agrárprogramja a századfordulón nem volt. Továbbra is fenntartotta azon véleményét, hogy az SzDP vezetősége, önmaga előtt sem bevallottan, lényegében Diner-Dénes álláspontján állott a burzsoázia támogatásával kapcsolatos nézeteivel. Az egyes vezetők agrárfelfogásáról disszertációjában adott képet