Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 239 anyaggyűjtő és feltáró munka, a lelkiismeretes, és problémáktól vissza nem riadó kutatómunka, a disszertáció új eredményei, s ezért a jelölt számára a kandidátusi cím odaítélését javasolja. A vitában elsőnek Mód Aladár szólalt fel, s azt a kérdést intézte Vincze Edit opponenshez, hogy milyen alapon jav asolja a kandidátusi fokozat odaítélését, „amikor alapvetően és koncepcionálisan is olyan bírálatot gyakorol, amely kérdésessé teszi a disszertáció elfogadásának indokoltságát olyan kérdésben is, amivel elvileg és elméletileg az opponensi véleményt kell megkérdőjelezni". Ilyen koncepcionális kérdésnek tartja Mód Aladár pl. azt, hogy a szociáldemokrata párt 1914 előtt a liberális burzsoáziát támogatta — s ai opponens a dolgozatnak ezt a megállapítását is megkérdőjelezi. S. Vincze Edit válaszában hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata párt gyakorlati politikájában a 90-es évektől kétféle politikai koncepció váltja egymást az első világháborúig. Az egyik: az ellenzéki pártok (a Függetlenségi Párt — amely nem azonos a liberális burzsoáziával) támogatása, s a másik: az ellenzéki pártokkal szemben a kormánypárt támogatása. Az első variáció érvényesül 1905-ig, amíg a Függetlenségi Párt hajlandó bizonyos fokig az általános választójog hirdetésére, majd 1905—1906-ban a Fejérváry-kormány támogatása kerül napirendre. A koalíciós kormány bukása után 1909 —1910-ben ellenzéki lesz ismét, s most már a baloldali Justh-féle ellenzéket támogatja. A jelölt munkájában éppen azt kifogásolta, hogy ő a párt ezen irányváltó politikáját egysíkúan szemléli s úgy állítja be, mintha a SzDP mindig a Függetlenségi Pártot támogatta volna. Egyetért Mód Aladárral abban, hogy a SzDP alapvető hibája opportunizmusa volt, melynek következtében önálló munkáspolitika helyett mindig más erőktől tette függővé egyes akcióinak kimenetelét, terjedelmét. A fokozat odaítélésével kapcsolatban megismételte az opponensi véleményében foglaltakat, s hozzáfűzte: számos vitakérdés foglalkoztatja ma történettudományunkat, s ezek eldöntése nem lehetett a jelölt feladata. Szakács Kálmán felszólalásában megállapította, hogy 10 évvel korábban a magyar munkásmozgalom története egyes kérdéseinek megvitatásánál mindig a kommunista mozgalom történetének kérdései okoztak élénk érdeklődést. Előrelépést jelent, hogy a kutatás s a vizsgálat most mái' a szociáldemokrata mozgalom problematikájára is áttevődik. Az SzDP politikájának megítélése, egyértelmű értékelése két ok következtében is rendkívül nehéz. Egyrészt ellentmondásos volt az a társadalmi talaj, amelyen az SzDP 1890-től kezdve működött, s ellentétes a nemzetközi hatás is, amely akkor a nemzetközi szocialista mozgalom egészét jellemezte. Másrészt pedig — s erre csak éppen utalt a felszólaló — jelenkori politikai aktualitása, is van a kérdésnek. A jelölt pedig vállalta e nehézségeket, s a disszertáció fő érdemét Szakács Kálmán éppen abban látja, hogy „benne van a jelölt dinamikus egyénisége, sokszor pártosságtól vezérelt indulata is, s ez vezetett némely kérdésben ellentmondásra vagy pongyola fogalmazásra". Szakács Kálmán a fő kérdést abban jelölte meg, hogy elmarasztalható-e az SzDP agrárpolitikája. Véleménye szerint igen, mert nagyon sok kérdést mellőzött. Elmaradt a földkérdés demokratikus megfogalmazása. Felvetését elmulasztották, s 1907 második fele után az alsó paraszti rétegek szervezését mellőzték. S mindezt azért, mert a pártvezetőség nem akart konfliktust a párt és az uralkodó osztály között. A baloldal, Szabó Ervinék, radikális agrármozgalmat akartak, amely majd megteremti ezt a konfliktust, s remélték, hogy ezáltal a párt radikálisabb politikát lesz kénytelen folytatni a magyar közéletben általában. Eleinte úgy látszott, hogy ezt a politikát sikerül realizálni, később azonban kudarcot szenvedett. Csizmadia értékelésével kapcsolatban elmondta, hogy ennek az elméletileg képzetlen embernek koncepcióját igen nehéz feltárni, mert nézetei nagyon sok esetben „indulatoktól vezérelt elgondolások, s nem kiforrott nézetek". Az 1910-es években kifejezetten elítélendő megnyilvánulásai voltak. Az SzDP 1905—1907 utáni politikájának megítélésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ekkor a párt politikájában „lényegében stratégiai irányváltozás történik. A közvetlenül a szocializmusra törő koncepciót, felváltja a demokratikus Magyarországért való harc elgondolása. Ugyanakkor — s ezt tartja Szakács Kálmán az egyik legsúlyosabb hibának az SzDP ennek a változásnak a politikai következményeit nem vonja le az agrárkérdés területére." Lenin 1905—1906-os álláspontjával kapcsolatban úgy látja, hogy az ő mensevikellcnes, földosztás-ellenes álláspontja akkor, a forradalomban helyes volt. Ezzel kapcsolat -ban megemlíti, hogy a magyar párt, amelyik mindig a mensevik politikára hivatkozott az általános politikát illetően, sajátos módon sohasem vette alapul a mensevik álláspontot az agrárkérdésben.