Századok – 1971

Tanulmányok - Szántó Imre: A Temesvidék és Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben 16/I

Szántó Imre: A Temesvidék és a Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben Temesvár ostroma Belgrád elvesztése óta egyike volt azoknak a kiemelkedő haditetteknek, amelyeket II. Szulejmán szultán seregei hajtottak végre Magyarországon. Az Erdélyhez tartozó magyarországi területek nagyrésze ekkor került török fennhatóság alá. A Porta megszerezte a Temesvidéket és a Maros-völgyet Lippáig, továbbá a Tisza vonalát védő Szolnok várát. Veszprém, Drégely, Temesvár, Lippa és Szolnok eleste szakadatlan láncolatban következett egymás után. De maga a harc változó szerencsével kezdett folyni. Budavár elfoglalásának évében és 1543-ban a szultán még különösebb ellenállás nélkül kénye-kedve szerint foglalhatta el az útjába eső helységeket és várakat. Az 1552-es török hadjárat során azonban a hódító már makacs ellenállásba ütközött. Az ellenség nem számíthatott többé biztos és könnyű diadalokra. Eger példája megmutatta, hogy amihez a török kezd, nem kell annak okvetlenül sikerülnie.1 Eger védelmének az ad páratlan jelentőséget, hogy Mohács óta Kőszeg sikeres védelme mellett ez volt a törökön aratott első nagy győzelem. Eger védelmének sikere bebizonyította, hogy a magyarországi végvárak alkalmasak az ellenség feltartóztatására, a végvárak őrségének harcmodora pedig alkalmas arra, hogy a török erejét szünet nélkül gyengítse, csipdesse, őrölje. A török hatalom végül is a magyar végvárak falai alatt torpant meg. Ezt a sikert nem egy, hanem számtalan kisebb-nagyobb ütközet, rajtaütés, cselvetés, eredményes várvédelem során érték el a végváriak. Ebben a felőrlő harcban még a vereséggel végződő várharcoknak is megvan a jelentősége. Eger győzelmében része volt Temesvárnak, Drégelynek és mindazoknak a váraknak, amelyek hosszabb-rövidebb időre lekötötték az ellenség erejét. A töröknek már 1552-ben tapasztalnia kellett, hogy csak súlyos veszteségek árán tudja szélesíteni az uralma alá kényszerített területeket. A több évtizeden át folytatódó végvári harcok a magyar nép és a vele együtt harcoló csehek, lengyelek, románok, délszlávok, németek és osztrákok hősi küzdelme' különösen az 1540-es évektől a 70-es évekig tartó időszakban — a maga egészében feltartóztatta és megállította a török előnyomulást. A török terjeszkedésének megállításához több nagyon fontos tényező is hozzájárult a külföldi segítség, a Török Birodalom belső és külső problémái, a magyarországi hadszíntér távolsága stb. —, de mindez nem változtat azon, hogy a végvári harcokban a magyar nép sikeres és eredményes önvédelmi harcát kell látnunk. Az elnyomott tömegek várépítő, továbbá a katonaság el-1 LuJcinich Imre: A három részre szakított ország. Magyar Művelődéstörténet. III. A kereszténység védőbástyája. Bpest. 1940. 23. 1.; Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedésétől a tizenötéves háború kezdetéig (1541 —1593). Bpest. 1911. 16. 1.