Századok – 1971

Tanulmányok - Szántó Imre: A Temesvidék és Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben 16/I

A TEMESVIDÉK ÉS A MAROS-VÖLGY VÁRAINAK TÖRÖK URALOM ALÁ JUTÁSA 1552-BEiV 17 tartását biztosító termelő munkájukkal támogatták a végvári küzdelmeket. De a várak őrzéséből és védelméből is kivették részüket.2 A nagy török terjeszkedés időszaka végül is Szulejmán szultán halálával zárult le. (II. Szelim Miksa „bécsi királlyal" 1568-ban megkötötte a drinápolyi békét.) A hatvanas évek végén már lényegében meg is merevedett az a határvonal, amely azután kisebb változásokkal megmaradt egészen a török kiűzéséig. Ezzel lezárult a török magyar várháborúk „klasszikus korszaka".3 A Habsburg-birodalom és Magyarország 1552-ben Castaldo politikai gyilkossága, Fráter György megöletése felnyitotta a török Porta szemét. Most már világosan látta, hogy Ferdinánd hatalma túl• súlyra jutott és megerősödött Erdélyben. Eddig ugyanis a barát manőverei sikerrel tudták elhárítani a szultán ilyen irányú gyanúját. Végső soron Fráter György halála indította arra II. Szulejmánt, hogv a status quo-t visszaállítsa, sőt amennyire lehetséges - a hódoltság kiterjesztésével Ferdinánd hatalmát Magyarország egyéb részein is a lehető legszűkebb korlátok közé szorítsa.4 A háború, melyet az erdélyi bonyodalom Magyarországra felidézett, olyan időben keletkezett, midőn V. Károly császár és a német rendek közötti küzdelem („Fürstenrevolution") is a leghevesebbé vált.5 A német parasztháború bukásával éppen azok a társadalmi erők szenvedtek vereséget, melyek a Német Birodalom központosításának támaszai lehettek volna. így a fejedelmek megszilárdíthatták önállóságukat, s ezzel Németország szétdaraboltságát évszázadokra tartósították. Luther reformációja is a fejedelmek ügyét szolgálta. A reformációhoz csatlakozó német fejedelmek az új vallás védelmének és terjesztésének ürügyén tulajdonképpen a császári hatalom megerősödését akarták megakadályozni. A parasztháború vérbefojtása s a lutheri reformáció utat nyitott a fejedelmi szeparatizmusnak. A feudális-katolikus tábor 1525 után azon fáradozott, hogy a katolikus egyház uralmát Németországban teljesen helyreállítsa. De a választófejedelmek nagy része, akik ebben az időben a szekularizált egyházi javak nagy tömegét tulajdonították el, ellene volt egy ilyen restaurációnak. V. Károly császár a fejedelmi szeparatizmus erősödését veszélyesnek tekintette a Habsburg nagyhatalmi politika szempontjából.® A protestáns fejedelmek császár elleni (schmalkaldeni) szövetségét már az 1530-as években megkötötték, de a külpolitikai események (a franciák és a törökök elleni háborúk) V. Károly császár figyelmét hosszú ideig lekötötték. A fejedelmek ezt kihasználva egyre jobban kiterjesztették birtokaikat az egyház rovására. Csak 1546-ban, a francia ki-2 Soós Imre— Szántó Imre: Eger vár védelme 1552-beri. Bpest. 1952. 14—15. 1.; Oerô László: Magyarországi várépítészet. Bpest. 1955. 340. 1. 3 Perjés Géza: Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1350 — 1699). Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: H. K.), 1966. 4. sz. 868. 1.; Benczédi László: Katonarétegek helyzete a török elleni várháborúkban. H. K. 1966, 4. sz. 822. 1.; Spáczay Hedvig: Ujabb adatok az egri vitézek és Losonczy Anna közötti viszályhoz. H. K, 1968. 341 — 342. 1. 1 Haus-, Hof- und Staatsarehiv, Wien (a továbbiakban: H. H. St. A.), Turcica 9. 1551—1552. Extractus relationis Angeli Racchoni. 5 Fernand Braudel : La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II. Seconde édition revue et augmantée. Tome 2. Paris, 1966. 242 — 245. 1. 6 Világtörténet. IV. Bpest. 1963. 181. 1. 2 Századok 1971/1.