Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

234 KRÓNIKA nemcsak személyi, hanem szervezeti kapcsolatai is voltak a szervezett munkásmozgalommal. A Főtanácsba való megválasztásával időben egybe esett a francia—porosz háború, melyet rendkívül nagy figyelemmel kísért. Cikkek egész sorában foglalkozott a háború helyzetelemzésével. A háború első hónapjában pontokba foglalta a német munkáspárt teendőit, s ennek egyik alapelve volt, hogy a munkások csatlakozhatnak a nemzeti mozgalomhoz, amennyiben az Németország védelmére szorítkozik. A háború idején vetette fel azt is, hogy bár eleinte Németország a saját sovinizmusát védte a franciával szemben, az események menete felveti azt a kérdést, hogy ki ós hogyan fogja megverni a poroszokat, akik létrehozták Európa egyik legerősebb hadseregét. Marx ós Engels igen nagy jelentőséget tulajdonított a Párizsi Kommün létrejöttének. A kiállítás anyagának összeállítói a kommün vezetőinek fényképeit, a főbb intézkedéseket tartalmazó szövegeket, térképeket s a komünnel foglalkozó Marx és Engels írásokat állítottak ki nagy számban. A kommün bukása után az Internacionáléban a korábbi reformista irányzatok mellett új ellenfél, a Bakunin-féle anarchista csoport tűnt fel. Marx és Engels brosúrákban, körlevelekben foglalkoztak ezzel a csoporttal és kizárásuk körülményeivel, megindoklásával. Az 1870-es évek a német munkásmozgalom megerősödését hozták. Engels cikkekkel, tanácsokkal segítette a vezetőket. Ebből az időből való a német proudhonizmus elleni írása, „A lakáskérdés", melyben rámutatott, hogy ez csak mellékkérdés és megoldása a tőkés termelési mód megdöntésével válik lehetségessé. Marx ós Engels nagy figyelmet szentelt a két német munkáspárt 1876-ös gothai egyesülési kongresszusának. Bár Marx már ekkor megírta az egyesülési program kritikáját, Engelsnek csak 1891-ben sikerült megjelentetni a Die Neue Zeit-ben folytatásokban. A 70-es évek teoretikusi tevékenységének két kiemelkedő alkotása az „Anti-Dühring" és „A természet dialekt ikája". A két munkából vett szövegrészeket, kéziratokról készült másolatokat, tárgyakat, fényképeket állítottak ki. Marx halála után Engels egyik legfontosabb feladatának tartotta a kéziratban maradt munkák kiadásának előkészítését. Különösen a Tőke II. és III. kötetének sajtó alá rendezésében végzett nagy munkát, mert a két kötetet stilárisan is át kellett dolgozni. Ezenkívül más munkák kiadását is el kellett végeznie, s saját munkáin is sokat kellett dolgoznia. Bár eredetileg Marx akarta kidolgozni a Morgan-fóle kutatási eredményeknek és a materialista történelem-vizsgálat eredményeinek összefüggéseit, az összevetést végül is Engels „A család, a magántulajdon és az állam eredete" című munkájában végezte el. Másik munkája a „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása" 1888-ban jelent meg, de a német szociáldemokraták elméleti folyóirata már az 1886. évf. 4. és 5. számában közölte. F munkássága mellett nagy szerepet vállalt a nemzetközi munkásmozgalom irányításában, s teljes erővel dolgozott egy nemzetközi szocialista kongresszus előkészítésén, mely végül is 1889. július 14-én a nagy francia forradalom 100. évfordulóján kezdte meg munkáját, s megvetette a II. Internacionálé alapját. A kiállítás levélrészleteket hoz erről, a kongresszus főbb határozatairól, s az ezek nyomán világszerte kirobbant május 1-i tüntetésekről. Külön egységet képviselt a kiállításon az Engels ós a magyar munkásmozgalom kapcsolatát dokumentáló anyag. Engels általában is sokat foglalkozott az osztrák és magyar munkások szervezkedési nehézségeivel, de levelezésben állott Frankel Leóval ós más magyar munkásvezetőkkel. Legnagyobb rész a Frankel és Engels levélváltásait bemutató anyag. Engels kapcsolatban állott a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal is, s az 1893-as II. kongresszussal kapcsolatos levelében, melyben sajnálattal közli, hogy a meghívásnak nem tud eleget tenni, foglalkozik a párton belül kialakult viszállyal. Érdekessége még e résznek az a levél, melyben Lóránt Richárd (Réti Lóránt) szociáldemokrata banktisztviselő említést tesz Tagányi Károly munkájáról, mely ,,. . . a magyar közbirtokról megjelent. . ." A kiállítás utolsó részében láthattuk az idős Engels írásaiból vett idézeteket, nagy méretű fotókkal illusztrálva, valamint Engels jelentőségét méltató írásokat, a róla készült szobrok fényképeit, így pl. a Tanácsköztársaság idején felállított szobor fotóját is. A kiállítás anyagának áttekintése után elmondhatjuk, hogy az jól megrendezett, Engels nevéhez és a munkásmozgalomban betöltött szerepéhez méltó volt. Ennek ellenére néhány kritikai megjegyzésünk van. A rendezők nyilvánvaló szempontja az volt, hogy a műveket képekkel, szobrokkal, rajzokkal, térképekkel ós tárgyakkal tegyék szemléletessé. Ez mindenképp dicsérendő szempont, de sokkal következetesebben kellett volna végi$ vinni. Igaz viszont, hogy ebben az esetben vagy két teremben, vagy egy nagyobb teremben kellett volna a kiállítást megrendezni. A rendezők maguk is a helyhiánnyal küszködtek, s ez aíz — egyébként gazdag — anyag rovására ment, mert kénytelenek vol-