Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 235 lak „többszintes" tárlókat készíteni, s ezáltal a magasabbra helyezett szövegek nehezen voltak olvashatók. Befejezésül említsük meg, hogy a zsúfoltsága ellenére ízléses emlék-kiállítás Horn Emilnek és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum többi dolgozójának jó munkáját dicsérte. Pál Lajos FIATAL KUTATÓK KONFERENCIÁJA DEBRECENBEN A Kossuth Lajos Tudományegyetem ós az egyetemi KISz Bizottság fiatal szakemberek számára 1970. szeptember 3 — 5. között tudományos konferenciát szervezett. Három szekcióban - régészet-klasszika-filológia, történelem, irodalomtörténet — 30 előadás hangzott el. A konferencián aKLTEós az ELTE jelenlegi és végzett hallgatói mellett az MTA Történettudományi Intézete több munkatársa is tartott referátumot. Ránki György egyetemi tanár, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese megnyitójában a fiatal kutatók eszmecseréinek a szakemberképzésben elfoglalt jelentőségét hangsúlyozta. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a találkozót több hasonló követi. A megnyitó után párhuzamos szekciókban vitatták meg a résztvevők a referátumokat. Ezen a helyen elsősorban a történeti előadásokat ismertetjük, tárgyuk sorrendjében. A régészeti szekció előadásai főként a debreceni tudományegyetemen hagyománynak tekinthető provinciatörténeti kutatás témakörében hangzottak el. Barta Gábor Lucius Verus szerepe a markomann háborúkban című előadása az Antoninus-kor kevéssé ismert és lényeges vonatkozásokban nem kielégítően jellemzett uralkodója portréjának reális alapokra helyezéséhez járult hozzá néhány fontos, új megfigyeléssel. Emellett Barta figyelemre méltó adalékokat nyújtott a nagy háborúk kritikus korai szakaszának római hadvezetésével kapcsolatban is. Farkas Zoltán Veterándedukciók Pannóniában címmel előadott dolgozata a tartomány területén az 1. század folyamán — Traianusszal bezáróan — kimutatható veterántelepítések polit ikai, társadalmi és kulturális jelentőségét vizsgálta. Tóth István Sacerdotes Iovis Dolicheni címen tartott referátuma a római császárkor II. és III. századaiban különösen fontos szerepet játszó, szír eredetű istenkultusz papjainak kultuszterjesztő, kultusz-szervező tevékenységével foglalkozott. Tóth a Dolichenus-papok „misszionáló" szerepének jelentőségét hangsúlyozta, különös tekintettel a kultusz Commodustól a Severusok bukásáig terjedő nagy virágzása időszakára. B. Angyal Katalin Sacerdotes iovis Dolicheni ad legionem. Adatok a dáciai Dolichenuskultusz történetének kérdéseihez című dolgozata egy közelmúltban publikált , több vonatkozásban is különös figyelmet érdemlő apulumi (Alba Iulia = Gyulafehérvár) oltárfelirat helyes értelmezését adta széleskörű történeti-vallástörténeti keretben. A szerző kimutatta, hogy a Dolichenus-kultusz egyes tartományokban, így elsősorban a dunai provinciákban a legszorosabb kapcsolatba került a katonai vallásossággal, s ennek során a kultusz papjai — egyes esetekben — mintegy beépültek a csapatok szervezetébe. Gesztely Tamás felolvasásában (Tellus-relief Arrabonából) egy már régebben ismert győri dombormű sepulchralis-vallástörténeti vonatkozásait, hellenisztikus-keleti hátterét vizsgálta széles összehasonlító forrásanyag alapján. A szekció előadásainak mindegyikét alapos korreferátum és részletekbe menő vita követte, amely során a dolgozatok eredményeinek elismerése mellett többen — így Balla L., Barta G., Borzsák I., Kádár Z., Sarkad y J. ós Tóth I. — fontos észrevételekkel járultak hozzá az egyes témák végleges kidolgozásához. A történeti szekcióban elhangzott előadások a középkori, új- és legújabbkori magyar történelem egyes kérdéseivel, valamint néhány történetelméleti problémával foglalkoztak (Tóth Zoltán, Gyáni Gábor). Müller Róbert a honfoglaló magyarság földműveléséhez fűzött megjegyzéseket. Az általa megvizsgált keszthelyi, vértesi, badacsonyi régészeti leletek (ekecsoroszlya, ekepapucs) bizonyítékai a honfoglaló magyarság ekés földművelésének. Felfogása szerint ezek a tárgyak fejlettebbek voltak a Kárpát-medencei szlávság földművelési eszközeinél (Zalaváron kiásott ekepapucs, pölöskei depot,). Nagy Árpád IX —XI. századi művészetünk bizánci eredetű emlékeivel foglalkozott. A bizánci művészeti hatás szakaszait (vándorláskori. honfoglaláskori, XI. századi, bolgár, orosz közvetítés, mesterek behívása) elemezte. Petneki Áron az eddigi Stibor-életrajzok felhasználásával, valamint az azóta előkerült