Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 233 fogalmazványának egyetlen fennmaradt oldalát — fotómásolaton , a különböző nyelveken megjelent kiadásokat mutatta be a kiállítás e része. Itt helyet kaptak a különböző magyar kiadások, köztük az első (1896-os) is, melyben Bokányi Dezső a szószerinti „Minden ország proletárjai egyesüljetek" szöveget a „Világ proletárjai. . ."-val helyettesítette. Közismert, hogy Marx és Engels nagy várakozással fogadta az 1848 tavaszán Európa-szerte kirobbant forradalmakat. 1848 áprilisában Németországba érkeztek, s hozzá láttak a Neue Rheinische Zeitung kiadásának előkészítéséhez. A forradalmi megmozdulások egyik vezető-irányítója volt a lap, s annak főszerkesztője Marx, szerkesztőségében pedig Engels. 1848. szeptember 26-án Kölnben ostromállapotot hirdettek ki, Engels ellen körözőlevelet adtak ki. Brüsszelbe, Párizsba menekült, majd innen gyalogszerrel indult Bernbe. Útjáról készült — befejezetlenül maradt — munkájának a „Párizstól Bernig" kéziratából néhány oldalt fotómásolaton bemutattak a kiállításon. Az egyik kéziratlap tanúsága szerint azért hagyta abba Engels munkáját, mert a Marx által kórt „A magyar harc" című cikkéhez kezdett anyagot gyűjteni. À kéziratlapon egy magyar egyenruhát viselő lovaskatona látható, s mellette a következő felsorolás: „Csehek, morvák, szlovákok, horvátok, illírek, sziavonok, szerbek, bosnyákok, bolgárok, lengyelek, rutének". A Neue Rheinische Zeitung betiltása után (1849) Engels részt vett az ún. német birodalmi alkotmány-hadjáratban, négy ütközetben harcolt Willich szabadcsapatában, mint a parancsnok szárnysegéde. E harcok alatt még megjelent a lap, utoljára 1849. május 19-én. Engelsnek a magyar forradalommal foglalkozó írásait térképekkel, népességi arányokat mutató táblákkal, Kossuth, Danton, Carnot, Bem, Görgey képekkel tették plasztikusabbá a kiállítás készítői. Feliraton láthattuk a Neue Rheinische Zeitungban — 1849 elején megjelent fontosabb magyar vonatkozású Engels cikkeket; a lap búcsúszámának legterjedelmesebb írása is a magyar szabadságharccal foglalkozott. E cikkben Engels még utoljára összefoglalta a magyar forradalmi intézkedéseket, s a szabadságharc főbb eseményeit. A cikk zárómondatában Engels azon várakozásának adott kifejezést, hogy e harc lökést adhat újólag az európai forradalmi mozgalmaknak. Engels az 1850-es években Marx ösztönzésére — újra elkezdett foglalkozni a magyar harccal. A „Forradalom és ellenforradalom Németországban" című munkája XII. fejezetében — annak idején a New York Daily Tribune számára írt cikksorozat XII. része — foglalkozik újra az október 6-i bécsi felkeléssel, s annak magyar részről történt cserben hagyásával. Az 1850— 60-as években megjelent amerikai enciklopédiába is írt néhány magyar vonatkozású címszót. Egyes levélrészletekben — Marxhoz és Weydemeyerhez írta — érdekes megállapításokat olvashatunk Bemről, Dembinskiről, Klapkáról és másokról. Érdekes együttest — levél, fametszet, újságcikk, Engels egyik felszólalásának szövege — állítottak össze a kiállítás rendezői Haynau 1850 szeptemberi angliai látogatásával kapcsolatban, amikoris a munkások, a Barclay, Perkins and Co. sörgyár alkalmazottai megkergették London utcáin. A kiállítás egyik legnagyobb része az 1850 — 69 közötti két évtized irodalmi tevékenységét mutatta be. Éngels 1850-ben érkezett Londonba, s itt tartózkodása idején írta meg „A német parasztháború"-t. Londonból Manchesterbe költözött, s újra alkalmazottja, majd részvényese lett apja gyárának. Bár gyűlölte és „kutyának való kereskedelemnek" tartotta ezt a munkát, mégis vállalta, hogy anyagilag támogatni tudja a Marx-családot. Ezen kívül Engels sokat segített Marxnak tudományos, publicisztikai és szervező munkájában. Gyakran ő írta meg a Marx neve alatt megjelent újságcikkeket. A Marxnak nyújtott anyagi támogatása és a kisebb-nagyobb munkák átvállalása nagy szerepet játszott abban, hogy elkészült a Tőke. Marx egyik levelében (1867. augusztus 16.) írta: „Éppen most fejeztem be a könyv utolsó (49.) ívének korrektúráját. . . így hát ez a kötet is elkészült. Egyesegyedül Neked köszönhetem, hogy ez lehetséges volt ! irántam való önfeláldozásod nélkül semmiképpen sem végezhettem volna el a 3 kötet roppant munkáját. . . A 15 fontot köszönettel megkaptam. . ." Köztudomású, hogv Engels milyen nagy előszeretettel foglalkozott hadtudományi kérdésekkel. A két évtizedes manchesteri tartózkodása alatt írt közel száz ilyen témájú cikkében elemezte a XIX. század háborúit. A kiállításon bemutatták az olasz háborúról és Garibaldi hadjáratairól, a porosz — osztrák háborúról, az amerikai polgárháborúról írt cikkeit, festményekkel, rajzokkal, térképekkel kiegészítve. Külön tárlókban foglaltak helyet a gyarmatosításokkal és a gyarmati háborúkkal foglalkozó cikkei. Engels életének egyik nagy fordulója volt az, amikor 1870-ben eladta társtulajdonosi jogát, majd Londonba költözött, s Marxéktól nem messze bérelt lakást. Londonban székelt ekkor — 1868—72 között — az I. Internacionálé Főtanácsa, melybe Marx javaslatára Engelst is beválasztották 1870. szeptember 20-án. Engelsnek ettől kezdve