Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

226 KRÓNIKA módszert illetően alaptájékoztatást adjon. Majd időről-időre (legalább másfél évenként) hívja egybe őket az azonos témakörben, hasonló forrásanyagon, hasonló módszerrel elért eredményeik egybevetésére, megbeszélésére. Az így kialakuló kooperáció — fejtegette Szabad György — komoly segítséget nyújthat a készülő helytörténeti monográfiáknak, előmozdíthatja néhány fontos vonatkozás különösen elmélyülő vizsgálatát, hozzájárulhat egyes helytörténészek esetleges elszigeteltségének feloldásához, de ugyanakkor specializálódásukhoz is. Egyidejűleg lehetőséget teremtene arra is, hogy a Szakosztály gondozásában, az illetékes konzultáns szerkesztésében tematikai csoportonként tanulmánygyűjtemények lássanak napvilágot. A szerves összefüggéseket feltáró helytörténeti monográfiák mellett, amelyek a területi kooperáció keretében formálódhatnak ki, ezek az országos tematikai kooperáció keretében létrejövő, az illető helytörténészek által írt tanulmányokat egybefogó gyűjtemények realizálhatják leginkább azt a reménységet, hogy helytörténetkutatásunk, mint történettudományunknak a többivel egyenrangú szakága a remélt támogatást egyenértékű tudományos teljesítménnyel tudja viszonozni. A kooperációs tevékenység megszervezése mellett a Szakosztály további feladatokat is tűzött maga elé. így a már jelzett módon biztosítani kívánja a helytörténeti munkák bíráló, értékelő ismertetését, maguknak a helytörténészeknek a bevonásával. Kellő érdeklődés esetén a nem távoli jövőben tanfolyam jellegű, módszertani előadássorozatot kíván indítani, és arra készül, hogy annak anyagát helytörténeti módszertani kézikönyvbe foglalja. Ha indokai megérnek, jól előkészített formában és szabatosan meghatározott feltételekkel helytörténeti pályázat kiírására is gondol a távolabbi jövőben a Szakosztály. Feladatának érzi azt is, hogy a helytörténeti vonatkozásokkal bíró nevezetes történelmi események évfordulóinak méltó megünneplését a maga szaktudományi eszközeivel előmozdítsa. Referátumát Szabad György azzal zárta, hogy a Szakosztály vezetősége a szervezőmunkát egy, a Társulat minden tagjához eljuttatandó felhívással kívánja megkezdeni. A jelentkezési lapok feldolgozása után lát hozzá a helytörténeti kutatóbázisok szervezéséhez, ill. a tematikai kooperáció kibontakoztatásához. Ezután Szabó Ferenc levéltárigazgató (Gyula) ,,A helytörténetírás és az üzemtörténetírás kapcsolata" című előadása hangzott el. Az előadó abból indult ki, hogy az üzemtörténet a helytörténet egy sajátos válfajának tekinthető, mivel egy településen, illetve tájegységen kívül az iparág egészéhez és általában az ipartörténethez is kapcsolódik. Ezután az előadás a vidéki üzem történetírás és a helytörténetírás máris meglevő, de még további egybehangolást kívánó kapcsolatát vizsgálta, különös tekintettel a Tiszántúl déli részén, Békés megyében szerzett tapasztalatokra. Az előadó kifejtette — hivatkozva a nyomdából kikerülő kötetek, füzetek sokaságára —, hogy ma gyakorlatilag bármit meg tud jelentetni egy vállalat, szövetkezet, tanács, vagy más szerv, ha a szükséges anyagiakat rászánja. Tény7

, hogy számos vállalat nagy összegeket áldoz propagandakeretéből múltjának, de főként jelenének reprezentatív kiállítású, de többnyire felszínes népszerűsítésére. E drága — főleg jubileumi — kiadványok viszont keveset segítenek az üzemi hagyományőrzésben, a vállalat múltjának érdemi feltárásában. Az előadó a továbbiakban rámutatott arra, hogy nem bizonyultak elég hatásosnak azok az intézkedések, amelyek feltételekhez kötötték a publikációk megjelentetését. Az üzemek vezetői szívesebben fogadták a riportszerű ismertetéseket, mint a tartalmasabb, de száraznak vélt üzemtörténeti munkákat. Hibáztatta az előadó azt a kialakult káros gyakorlatot, amely szerint az üzemi vezetők a kiadni tervezett munkák szerzőit „házon belül" keresik meg. E probléma szervesen összefügg helytörténetírásunk hiányos népszerűsítésével, s mivel az üzemek vezetői nemigen ismerik a területükön működő helytörténészeket, így nem is gondolhatnak rájuk megbízásokkal. E vonatkozásban az előadó követendő példaként emelte ki a Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának eredményes kapcsolatkereső és teremtő módszerét. Ugyanakkor Szabó Ferenc arra is rámutatott, hogy a nem nagyszámú helytörténész gáidát eddig túlságosan lefoglalták az évfordulókkal kapcsolatos politika-történeti feladatok, kicsit „rangon alulinak" találták — az előzőkhöz képest — egy üzem történetének igényesebb feldolgozását. Az előadó az üzemtörténetírás „fiatal voltával" magyarázta, hogy egyrészt a mintaként szolgáló munkák nem jutottak el a helytörténeti kutatókhoz, s olyan vállalat i vezetőkhöz, akik az újabb munkákat mecénásként támogathatták volna, — másrészt eddig nem alakulhatott ki olyan szakmai közvélemény sem, amely eleve meggátolhatta volna a laikus kiadványok megjelenését. Előadásának következő részében Szabó Ferenc — tekintettel az agrárjellegű területekre — javasolta, hogy az üzemtörténetírás módszereinek kidolgozásánál feltétlenül szükséges a kis- ós középvállalatok történetének fokozottabb figyelembe vétele. Ugyan-