Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 227 akkor felvetette komplex munkacsoportok létrehozásának szükségességét: a speciális tudást igénylő kérdések miatt közgazdász, valamint műszaki és gazdasági szakemberek bevonásának indokoltságát fejtegette. Előadása befejező részében Szabó Ferenc ismertette Békés megye ipari helyzetét, ipari fejlődését, s ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megoldandó üzemtörténeti feladatok főleg a felszabadulás utáni időszakhoz kapcsolódnak. E mellett az előadó vázolta azokat a jelentős hagyományokkal rendelkező iparágakat is, amelyek történetének feltárása jubileumoktól függetlenül — szintén szükséges lenne. Befejezésül megállapította, hogy az üzemtörténet és helytörténet továbbfejlesztése, a megfelelő tudományos színvonal elérése és állandósítása a történettudománynak ós ezenfelül tudatformáló tevékenységünk egészének is egyaránt érdeke. Renda Kálmán, a Történettudományi Intézet főmunkatársa hozzászólásában, rámutatva a helytörténeti szakosztály megalakulásának nagy jelentőségére, hangsúlyozta, hogy végre gazdára talált a helytörténeti kutatás ügye. Ezután a helytörténeti kutatások historiográfiai áttekintését nyújtva, bírálta a milleneumi korszak nemesi történelemszemléletét, amely háttérbe szorította a nép életét bemutatni szándékozó historikusokat, az erre vállalkozó törekvéseket. A továbbiakban Benda Kálmán kifejtette, hogy a második világháború után fordult a helyzet. Ekkor a történetírás a nagy gazdasági, társadalmi törvényszerűségek bemutatására törekedett, s ennek következtében elhanyagolódott az egyes kisebb egységek fejlődésrajza. Napjainkban viszont a tudománypolitika helyes, kiegyenlítő tendenciája következtében egymásra találtak az irányzatok; az országos történetnek és a helytörténetnek egyaránt van mondanivalója a másik számára. A hozzászóló ezután kifejezte egyetértését a Szabad György által adott programmal. Ugyanakkor Benda Kálmán hangsúlyozta, hogy ő a helytörténetkutatást sokkal komplexebb módon értelmezi; szükségét érzi a rokontudományok - régészet, néprajz, nyelvtudomány stb. — erőteljesebb bevonásának. Elgondolása szerint az alakulandó helytörténeti munkaközösségek nem nélkülözhetik a rokontudományok képviselőit, sőt feltétlenül szükség van rájuk. A hozzászóló ezen véleményét példák, helytörténeti kiadványok elemzése alapján fejtette ki. Természetesen a munkaközösségen belül a történész feladata az összkép megrajzolása, s a szakosztály programjában foglaltak megvalósítása. Dér László múzeumigazgató (Békéscsaba) felszólalásában örömmel üdvözölte a helytörténeti szakosztály megalakulásáról szóló beszámolóban előterjesztett konkrét tartalmi és szervezeti programot. A hozzászóló megítélése szerint a helytörténetírás korábban szinte kizárólagosan csak a jelentős helyi politikai-történeti esemény ek kutatásával foglalkozott, míg később kevésbé jelentős helyi személyiségek, események szerepének idealizálására törekedett. A marxista történetírás fejlődése, eredményei következtében napjainkban a történettudomány a reális történeti tudat formálásához nyújt alapot, s e szempontból nézve a megyei helytörténet-kutatás eredményeit, a hozzászóló elsősorban utalt az Orosháza története és néprajza s a Tanácsköztársaság helyi történetét bemutató sikeres tanulmánykötetekre. Dér László a továbbiakban kifejtette, hogy a szakosztály programjában javasolt témák nemcsak önmagukban jók, hanem azért is, mert új kutatási irányokat jelölnek ki. A programmal való egyetértésének hangsúlyozása mellett a hozzászóló javasolta a művelődéstörténeti, technikatörténeti, ideológia-történeti irányú kutatások körének kiegészítését. Befejezésül kiemelte, hogy a helytörténetírás jelenlegi helyzetében az irányítás, a központ megteremtése feltétlenül szükséges, s éppen ezért a szakosztály megalakulása jelentős esemény; a szakosztálynak a beszámolóban vázolt tevékenysége pedig a helyi központok megerősödésére fog vezetni, s ezáltal még jobb együttműködési lehetőségek teremtődnek meg a helytörténeti kutatások további fejlesztése számára. Szekeres .József kandidátus, a Fővárosi Levéltár osztályvezetője korreferátuma első részében vázolta az üzemtörténeti szakosztály 3 év alatt kifejtett munkásságát. Kiemelte azt a körülményt, hogy az üzemek többsége örömmel fogadta a szakosztály megalakulását és konkrét segítséget nyújtott a pártoló tagság vállalásával a szakosztály céljainak valóraváltásához. A szakosztály viszont 3 év alatt csaknem két tucatnyi kézirattal, készülő üzemtörténeti munkával kapcsolatban nyújtott a vállalatoknak gyakorlati segítséget. Ugyanakkor a szakosztály is vállalta szerződéskötés útján az üzemek történetének elkészítését. A hozzászóló megítélése szerint kielégítőnek tűnik a helyzet a szerződések tekintetében, jól halad üzemtörténeti kéziratok készítése; „igazolást nyert, hogy helyes volt a szekció részéről közvetlen megbízások vállalása gyártörténetek készítésére, mert közbejöttünkkel számos, szaktörténészek által készített mű születhetett meg". A továbbiakban Szekeres József beszámolt a szakosztály eredményes kiadói tevékenységéről; különlenyomatok készíttetéséről, az „Üzemtörténeti Füzetek" megjelentetéséről, majd szólt a kb. 2000 példányban megjelenő kiadványok terjesztési problémáiról is. lő*