Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 223 kiváló lehetőséget kínál annak lemérésére, hogy a helytörténetírást mennyire hatotta át a marxista—leninista világnézet . Az elmúlt évek helytörténeti kezdeményezéseit a hozzászóló pozitívan értékelte, mivel helytörténet írásunk a társadalmi tudat alakításában nagy hatóerejű tényezővé vált. Az utóbbi három esztendő évfordulós munkái eszmei-politikai vonatkozásban túllépték a korábbi műveket. Ezzel kapcsolatban Jakab Sándor rámutatott: az elmúlt évfordulók kapcsán megjelent helytörténeti munkák jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy széles rétegek körében sikerült túljutni azon a több évtizedes szemléleten, amely haladó hagyományainkat az 1848 —49-es forradalommal és szabadságharccal befejezettnek, lezártnak tekintette. Az a folyamat, amely szinte minden megyében megindult a Tanácsköztársaság és a felszabadulás helytörténeti emlékeinek összegyűjtésére, feldolgozására, népszerűsítésére, ékes bizonyítéka a munkásosztály és a munkásmozgalom forradalmi tradíciói széleskörű elismerésének, megbecsülésének. Az elmúlt évek helytörténetírása sokat tett a nép történelmi harcának és kultúrájának demokratikus forradalmi hagyományaiból táplálkozó nemzeti érzés, a szülőföld iránti szeretet ébrentartása érdekében. De több munka eszmei és tartalmi szempontból túllépve a hazafias érzület ápolásának igényén, eljutott a szocialista hazafiság tudatos vállalásáig is. E tekintetben éppen az évfordulók során — emelte ki Jakab Sándor — történt minőségi változás a helytörténeti irodalom gazdagodásában. A Szovjetunió történelmi szerepének ismertetése szülőföldünk, népünk sorsának alakulásában, a szocializmus és a nemzeti függetlenség ügye elválaszthatatlanságának hirdetése, a proletár nemzetköziség eszméjének terjesztése — ez egyik legjelentősebb érdeme az utóbbi esztendők helytörténeti munkáinak. Végül a hozzászóló kiemelte a pártmunkások tömeges részvételének jelentőségét a helytörténeti kutatásokban és a feldolgozások munkálataiban. Az elért eredmények jó alapot adnak arra, hogy az Oktatási Igazgatóságok a jövőben a társadalmi és gazdaságpolitikai kutatások helyi műhelyeivé váljanak. Borús József kandidátus, a Történelmi Társulat titkára hozzászólásában megindokolta, hogy a Társulat miért választotta újra vándorgyűlési témának a hely történetírás problematikáját. Ezzel kapcsolatban utalt a történelem iránt állandóan növekvő érdeklődésre, valamint arra a körülményre, hogy ez a vándorgyűlés egyúttal elismerése is kíván lenni annak a sok szép eredménynek, ami Békés megyében a közelmúltban a helytörténet művelésében született. A továbbiakban a hozzászólás a referátumban felvetett kérdésekhez kapcsolódott, így foglalkozott — többek között — az ösztönösségnek a magyar munkásmozgalomban játszott szerepével, az internálással kapcsolatos kutatási problémákkal, az új élet megindulása komplex módszerekkel történő vizsgálatának szükségességével. A hozzászóló bírálta azokat a helytörténeti munkákat, amelyek a kiemelkedő országos eseményeket helyi vonatkozások nélkül írják le. Befejezésül a helytörténeti kutatás eredményeivel kapcsolatban szólt a kutatási lehetőségekről, a kutatás anyagi és egyéb feltételeiről, valamint a kutatók megbecsüléséről. Qlatz Ferenc, a Történettudományi Intézet munkatársa az újkori helytörténeti kutatás kérdéseiből kiindulva néhány módszertani vonatkozással foglalkozott. Először a helyi történet és az országos történet szerves összetartozásáról a központi és vidéki irattermelő szervek kapcsolata, illetve a forrásanyag összefüggései alapján szólt, majd a helytörténeti kiadványok műfaji kérdéseire tért ki. A továbbiakban Glatz Ferenc a „helytörténet" értelmezésével foglalkozott. Véleménye szerint jelenleg a történetírói gyakorlatban egy adott vidék történetének feldolgozását értjük a helytörténet művelésén, a német történetírásban kialakult Ortsgeschiehte mintájára. Megítélése szerint inkább arra kellene törekedni, hogy a történeti tanulmányok általában „helytörténeti szempontúak" legyenek, azaz a tárgyukat képező történeti eseményt vagy társadalom-gazdaságtörténeti jelenség-sorozatot a helyi tényezők összhatásában mutassák be. Egy tan.ulmány azzal válik ilyen tágabb értelemben helytörténetivé, hogy forrásanyagát a helyi természeti-földrajzi viszonyok alakulásának, a helyi gazdálkodási módszerek, termelés-technikai kérdések, szokásjog, öltözködés, a környék mondavilágának, szólásmondásainak aprólékos ismeretében képes bemutatni. Az ilyen természetű vizsgálódásra egy-egy ténycsoportnak ennyire a helyi körülményekben történő megvilágítására természetesen az összefoglaló során, amikor egy korszak politikavagy társadalomtörténetét országos viszonylatban írjuk, nincs mód, ezért a korreferens megítélése szerint az a szerencsés megoldás, ha a résztanulmányok eleve ún. helytörténeti szempontú feldolgozások. Az ilyen — egy síkon már a teljes helyi összefüggésekbe ágyazott — tényanyagra alapozódhat majd a „nagyívű" összefoglalás. Takács László középiskolai tanár (Battonya) a munkásmozgalomtörténet és a helytörténet Békés megyei vonatkozásait mutatta be hozzászólásában. Hangsúlyozta a jubileumok jelentőségét, amelyek biztosították a számvetési lehetőségeket, a közvélemény