Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 221 Nem egy megállapításával lehet vitatkozni. Fel lehet róni, hogy nem ismerte fel a szandzsák-összeírások jellegét, hogy nem használta fel eléggé a peremterületekre vonatkozó magyarországi forrásanyagot, amely segített volna a török írások megértésében is, továbbá hogy magyarázatai olykor nem eléggé mélyeik. De ha azt vesszük, hogy milyen előzményekre támaszkodhatott és hogy mit tett a források felkutatásában, megszólaltatásában, akkor tudományos eredményeinek egészében eltörpülnek a hibák. Hiszen a bírálat maga is részben annak köszönhető, hogy Fekete Lajos megállapításai további kutatásra és a források valóságértékének még jobb megközelítésére ösztönöztek és mindehhez elindulási alapot is adtak. Fekete Lajos működésének az is figyelemre méltó eredménye, hogy a módszerek, a tapasztalatok és a fáradhatatlan erőfeszítések nyomán kibogozott megfejtési módok, amelyeket elsősorban folyamatos közös munkában lehet átadni és csak részben lehet írásba foglalni, nem vesznek el. 1929 óta magántanár volt, 1938-tól viszont az egyetem lett a munkahelye. Az azóta eltelt emberöltőnyi idő alatt eredményei többekben keltették fel a turkológia iránti érdeklődést, a magas szakmai követelmény, továbbá az erőfeszítések termésének lassú beérése, és az cl helyezkedés korlátozott lehetősége azonban jórészíiket elriasztotta. Azok a tanítványai, akik kitartottak a mester mellett, tovább folytatják munkáját és a török források megszólaltatásában tovább is fejlesztik. Fekete Lajos szeretettel segítette tanítványai munkáját, és a tudomány fejlődéséről vallott meggyőződéssel fogadta, ha tovább léptek azon, amit ő a kezdeményezés nehézségei között felderített. Segítő szándéka és készsége nem szorítkozott tanítványai körére. Mindenkinek szívesen adott azokból a szellemi kincsekből, amelyeket egy élet munkájával összegyűjtött. Tudta, hogy eredményeinek mi a tudományos értéke. Mégis amikor valami újba fogott, ugyanaz a bizonytalanság gyötörte, mint pályája indulásakor: ki lehet-e hozni valamit, ami megjelentetésre érdemes, ami maradandó. De kitartása, tárgyszeretete és lelkesedése szintén nem kopott meg az évek múlásával, és így mindannyiszor átlendítette az akadályokon. Kívánságára a Jászság földjében nyugszik, amelynek törökkori népét elevenítette meg utolsó kiadványa is (A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, Jász Múzeum. 1968). írásai megőrzik emlékét. Sinkovics István A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI A Központ hírei A gyulai országos történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Társulat, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1970. szeptember 17 19. között Gyulán országos történész vándorgyűlést rendezett. A vándorgyűlés első napján Bendu Kálmán, a Társulat alelnöke elnökölt. Enyedi G. Sándor, az MSzMP megyei pártbizottsága titkárának megnyitója után FÍÍSS Henrik, az MSzMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, a Társulat alelnöke „Munkásmozgalomtörtónet ós helytörténet" címmel tartott bevezető előadást. Először a munkásmozgalom kezdeti szakaszának helytörténeti kutatásával kapcsolatos problémákkal foglalkozva felvetette, hogy a leíró jellegen túlmenően a szerzők fontos feladata lenne a különböző ideológiai eszmeáramlatok kimutatása s azok szerepének