Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

220 KRÓNIKA Amit a török levéltárakban talált, az mindenben igazolta várakozását, és ígv még nagyobb volt elkeseredése, hogy sem 1937-ben, sem 1939-ben a török kormánytól nem kapott engedélyt a Miniszterelnökség levéltárában levő összeírások fényképezésére. A Topkapu szerájból és bulgáriai levéltárakból sikerült azonban fényképmásolatokat szereznie, amikkel megvetette a Tanszék ma már 35 ezer felvételt meghaladó fényképgyűjteményének alapját. Az újabb világháború kitörésével még távolabbiak lettek a török levéltárak, és célja elérésére minden reménye megsemmisült. Fekete Lajos nem adta fel a harcot, meglevő töredékes anyagából dolgozott és így is komoly eredményeket ért el. (Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, Athenaeum. 1943; Budapest a törökkorban. Budapest, Egyetemi Nyomda. 1944). A háború azonban betört a saját életébe is, bombatalálat megölte feleségét, tönkretette otthonát, és úgy látszott, hogy további tudományos terveihez már nem lesz ereje. A felszabadulás után a Tanszéken végleg rendezték helyzetét: intézeti tanár (docens), majd 1952-ben professzor lett. Újból nekilátott a munkának. A források gyűjtésével párhuzamosan már a húszas években megkezdte a szövegek feldolgozását. Itt a nehézségek egész sorát kellett elhárítani. Nyugaton az oklevélkritika több évszázados múltra tekintett vissza, Magyarországon is a XVIII. századtól kiváló képviselői voltak, az oklevéltan és a többi segédtudományok oktatása ettől kezdve az egyetemen folyt. Az oszmán török diplomatikát viszont szinte a semmiből kellett megteremteni a XX. században, miután a török levéltárak megnyíltak a kutatás számára. Ebben a munkában jelentős része volt Fekete Lajosnak, a Magyarországon keletkezett török iratok diplomatikájának kidolgozásával (Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Budapest, Egyetemi Nyomda. 1926), török szövegek hasonmás közzétételével és a pénzügyigazgatásban négy évszázadon át használt siyäqat írás kibogozásával. Az ezen írt szövegek olykor folyamatosan nem olvashatók, egyes szavakat csak mondatbeli összefüggésükből lehet kikövetkeztetni. Fekete Lajos 1955-ben közzétett kétkötetes munkájában összefoglalta a siyäqat írás rendszerét, és ezzel iránytűt adott a további hazai és külföldi kutatás számára. ( Die Siväqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung 1 II. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955). Ezt a több évtizedes munkán alapuló teljesítményt kormányzatunk Kossuth-díjjal jutalmazta. A magyar történetírás hálás Fekete' Lajosnak a fáradságos munkával megfejtett szövegek közzétételéért, amelyek gazdag új forrásanyagot adnak számára. De hálás azért is, hogy egy sor kérdést a források alapján maga dolgozott fel (A török birtokrendszer, a törökkori Buda élete, a török hivatalok működése, a kereskedelmi forgalom, a vámokon megforduló kereskedők, a magyarországi mohamedán kultúra, egyes helységek, területek lakossága a török időkben stb.). írásai gyakran a szó szoros értelmében felfedezték a török világot, mentesen romantikus túlzásoktól, és mentesen a minden bajért felelősségrevonó torzítástól, a maga megközelíthető történeti valóságában. Fekete Lajos kutatásainak köszönhető, hogy ma a magyarországi török területek életének ábrázolásában nem a török birodalomról általában ismert megállapításokat kell ismételni, hanem a közös alapok mellett egyre jobban előtűnnek az egyéni vonások, az itt talált feudális világ egyes elemeinek beépülése a török rendszerbe. A magyarországi turkológia az oszmán török források megfejtése és magyarázata terén is tanulságokat tud adni a nemzetközi kutatásoknak.