Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA FEKETE LAJOS 1891—1969 Éppen hogy elvégezte az egyetemet, amikor kitört a világháború, és be kellett vonulnia katonának. Nem is sejtette, hogy a háború, amely annyi pusztulást hozott és annyi életpályát tett tönkre, új irányt ad életének. A szibériai hadifogolytáborban török hadifoglyok között törökül tanult, és talán már ekkor megvillant előtte, hogy ezt a tudást Magyarország török korszakának megismerésére lehet felhasználni. Itthon Németh Gyula vezetése alatt oszmán török filológiát tanult. Bécsben pedig Friedrich Kraelitz mellett megismerte az oszmán török diplomatika elemeit. Persze még meg kellett tanulnia az arab és a perzsa nyelvet annyira, hogy hozzáfoghasson a magyarországi török világ forrásainak feldolgozásához. Fekete Lajos azonban nem riadt vissza a feladatoktól. Szinte élete végéig fáradhatatlanul tanult, gyarapította ismereteit. 1938-ig az Országos Levéltárban dolgozott, ahol megismerte a levéltári szemléletet, és egész életére szólóan beleidegződött a források tisztelete. Az Országos Levéltártól munkájához minden segítséget megkapott, és hogy tudását tovább adhassa, 1938-ban státusával együtt a budapesti bölcsészeti kar Török Filológiai Tanszékére helyezték. Itt dolgozott, tanított 1966-ig, nyugalomba vonulásáig. Bár a török krónikaírók több magyar vonatkozású részletét Thúry József és Karácson Imre magyar fordításban közzétette, bár Velics Antal és Kammerer Ernő török összeírásokból magyar nyelven közölt részleteit sokan használták, és bár a Török-magyarkori Történelmi Emlékek I. osztálya és a Török magyar Oklevéltár is gazdag anyagot tartalmaz, az oszmán uralom alatti magyar területek életéről valójában nagyon keveset tudott a magyar történetírás. A krónikaírók a hadieseményeket örökítették meg, az alföldi városok törökkori anyaga, a budai pasák és más török tisztviselők levelezése csak egy-egy részletre vetett fényt. Velics és Kammerer csak szemelvényeket adott, és közlési módjuk is erősen kifogásolható. Fekete Lajos felismerte a megoldásra váró feladatokat és ezeknek szentelte életét. Az első lépés a török forrásanyag felkutatása és összegyűjtése volt. Összeszedte magyar családi levéltárak és a török fennhatóság alatt élt városok török iratanyagát. Majd az európai nagy könyvtárak török kéziratait másolta le, amelyek főleg a török kiűzésekor vándoroltak el magyarországi őrzőhelyükről. Fekete Lajos sok értékes anyagot gyűjtött össze, de idáig érve még világosabban látta, hogy töredékeket talált, és ennél többet nem is lehet remélni. A magyar történet e hatásaiban is fontos korszakához a török levéltárak tudnak igazában gazdag levéltári anyagot szolgáltatni. Azokat az összeírásokat, jelentéseket kell felkutatni, amelyek a tartományi hivatalokból kerültek Isztanbulba, és amelyeket kutató még alig látott. Vállalta, hogy segít a török levéltárak anyagának rendezésében, csak hogy ilven módon közelébe férkőzhessen a keresett forrásoknak. 1937-ben Isztanbulban dolgozott mint levéltári szakértő.