Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

218 FIGYELŐ Március 4. egyébként csakugyan keddi napra esett, tehát megfelel a levélben jelzett napnak. A legújabb kor történelmét tárgyaló egyik kötet névmutatója: „Schagerth" (semmi több !). Helyesen: Schager-Eckartsau Albin báró — kabinetirodai osztályfőnök, a császári család vagyonkezelője, az osztrák legitimisták egyik vezetője. (A t betű — h nélkül ! — a szövegben a tárgyesetet jelzi !) * Már a bevezetésben kifogásoltuk egyik kritikai kiadássorozatunk első kötetének a kiadás előzményeit tárgyaló részét abban a vonatkozásban, melyben az utolsó nagyobb gyűjteményes kiadás teljesen elhibázott magyarázó jegyzetanyagát mint nagy haladást és alapos munka eredményét tárja az olvasó elé. Az azóta eltelt pár év távlatából legfeljebb annyit fűzhetünk ehhez hozzá, hogy a válogatott sorozat hibáit nemcsak hogy átveszik a későbbi kiadások, hanem tetézik is új hibákkal. így egy későbbi sorozatban megjelent kötet Nevek és szavak címe függeléke a korábbi kiadásból átvett hibákat még az alábbiakkal egészíti ki: Bach Sándort 1859 helyett 1868-ig tünteti fel belügyminiszterként s eddig terjed szerinte a Bach-korszak. Az 1888-ban elhunyt ,,Bánffy Bélát" az olvasó bárónak vélheti apár évvel későbbi miniszterelnökre emlékezve, holott gróf volt. ,,Szontúgh" Pál rövid a-val írta a nevét. A kádencia еяак a verstanban jelent rímet, ott is elavultat]; a közbeszédben felelet, visszavágás, találó mondás. A civillistával és a cousin-nel már foglalkoztunk más helyen. A municipium sem „városi vagy megyei törvényhozó szerv" ( ! !) volt, minthogy egyiknek sem volt törvényhozási jogköre, hanem megyei vagy városi törvényhatóság, azaz helyhatóság. Az olvasóközönség lebecsülésének jellemző példája az egyik irodalmi lapunk 1963. május 11-i számában megjelent bírálata a „Király leszek Magyarországon" c. rádiókomédiának. Bíráló felteszi a kérdést, vajon hányan emlékeznek még Magyarországon Rothermere lordra és akciójára. Szerinte az idősebbek közül sem mindenki. Ezzel szemben állíthatjuk, hogy mindenki emlékezett erre akkor, aki vagy három évtizeddel ezelőtt már újságot olvasott, vagy hallott arról, amit az újságok éveken át napirenden tartottak és többnyire görögtűzzel tálaltak. Minthogy pedig az átlagos életkor rendkívüli mértékben emelkedett az utóbbi évtizedekben, a feltett kérdésre nem lehet más v álaszt adni, mint hogy bizony igen sokan emlékeznek még erre. Egyetlenegy lexikonunknak (korántsem a legrosszabbnak) a fentiekben is idézett I. kötete váltott ki pár évvel ezelőtt egészen kivételesen számos bírálatot, de mégcsak arra sem tértek ki, hogy egy lexikon használhatóságának sine qua non-ja a betűrend helyes és következetes alkalmazása. Ennek a lexikonnak ti. nemegy címszava juttatta eszünkbe a 3 — 4 évtizeddel ezelőtti brüsszeli telefonkönyvet, melyben nem találta meg az ember, akit keresett, míg véletlenül rá nem jött, hogy az összes nemes származású előfizetőt a nemességet jelző „de" szócska után sorolja fel a D betűnél, vagy száz oldalon keresztül. Báji Patay Sámuelt sem kerestük volna soha а В betűnél, vagy pl. Csenkeszfai Poóts (nem: Poócs) Andrást a Cs betűnél, nemesi előnevük alatt; Boldog Magyar Pált (Paulus Hungarus) sem a szentté avatás első fokozatát jelentő „boldog" jelző alatt а В betűnél az M vagy P helyett, aminthogy pl. Szent Gellért püspököt is hiába keresnők az Sz betűnél. De mégkevósbé kerestük volna a D betűnél mindazokat, akik Debrecenben születtek, márpedig Ember Pál, Kalocsa János, Szőr Gáspár és Tisza István ezért szerepel egymás után a „Debreceni" címszó alatt. Ugyanilyen erőltetett pl. „Baranyai Decsi Czimor Jánosnak" а В betű alatti felvétele, amikor még „irodalomtörténetírásunk atyja", Toldy Kére ne is egyszerűen Decsi Jánosként méltatja, amiről a lexikon is tájékoztat bennünket. Ma ugyan még fehér holló, de talán már mégis a hajnalhasadás hírnöke a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának a közelmúltban megjelent (Magyar Nemzet, 1968. V. 19.) közleménye: „Miután a népszerűsítés pontos tények közlésére kötelez, felelősségteljes munka, ezért tartozunk annyival az ismeretekre vágyó embereknek, hogy figyelmeztessük őket, ha a legszélesebb népszerűsítésre tudománytalan munkákat bocsátanak ki." (Folytatása következik)