Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

214 FIGYELŐ hogy ez a polgári szerb és montenegrói országgyűlések neve volt. Minthogy Mikszáthról nem tételezhetjük jel, hogy nem volt tisztában ennek az általa ebben a magyarosított alakjában gyakran hasznéilt szónak a jelentésével, és azt sem fogadhatjuk el, hogy a magyar országgyűlés intimitásait és visszásságait előszeretettel ecsetelő Mikszáth ezeken a magyar országgyűléssel foglalkozó helyeken a szerb vagy a montenegrói országgyűlésről akart volna beszélni, — más nyomon kell keresnünk a megoldást. Szerző igenis a magyar országgyűlésről beszél, annak is a képviselőházáról, annak is a kormánypártjáról és ennek is egy klubszerű, szűkebb baráti köréről, melyet szkupceinának (sic !) neveztek, s amelynek lelke a kifogyhatatlan humorú Beöthy Aldzsi (Algernon) volt. Egy másik kötetének tárgyi magyarázata: „ . . .valószínűleg az egyéni írói névtermelő fantáziától alkotott nemesi nevek . . . Osztroluczky . . ." Osztroluczky azonban tényleg létező felvidéki család nógrádi kapcsolatokkal. Osztroluczky Miklós képviselőtársa volt Mikszáthnak. Ugyanennek a szerzőnek ugyanabban az évben megjelent ugyancsak kritikai kiadása 1. kötetének névmutatójában a család több tagja szerepel lakhelyük feltüntetésével, sőt az ugyanott szereplő i'lachy Sári is Osztroluczkyné lett később. Utóbbi még az 1943-as telefonkönyvben is szerepel három másik Osztroluczky val. Ugyanígy kutatják a II. kötet tárgyi magyarázatai ismét egy valóságos név költői eredetét: „Molitorisz — ... 1896-ban fordul elő a Molitor családnév. Valószínű, hogy a Molitorisz nevet megalkotva a szepességi Meliórisz családra gondolt Mikszáth." Itt sem „az egyéni írói névtermelő fantázia" működött, hanem a magyarázói. Ez a szemmelláthatólag erőltetett magyarázat ti. már önmagában sem valószínű. Teljesen megdől azonban azzal a ténnyel, hogy a Molitorisz a Molitorhoz hasonlóan ma is élő család, egyik tagja már 1953-ban fővárosi kórházi orvos, ma is adjunktus. Rajta, kívül az 1963-as telefonkönyvben két Molitorisz és egy Molitoris található három Molitorral, az 1966-os telefonkönyvben pedig mógegy Molitorisz és egy Molitoris, két Molitor és egy szintén orvosnő Osztroluczky társaságában Habent sua fata libelli . . . Vagy egy újabb sorozatának jegyzete: „Károly Viktor főherceg — a Habsburgok családfáján nem szerepel. A Viktor név alighanem MK tévedése." A tévedés itt kétségtelen. Csak az nem biztos, hogy a Viktor név. Ugyanígy lehet téves a Károly név is. Csak az állapítható meg ti. kétségtelenül, hogy itt Ferenc József egyik testvóröccséről van szó: vagy Károly Lajos főhercegről, vagy Lajos Viktor főhercegről. A két testvér nevét vonta össze MK (Mikszáth) tolla. Méltatlanul elfeledett világhírű polihisztorunk nevét „Svarcz" Gyulának írja. Ugyanez a jegyzet ezt a csakugyan hibás névírást kijavítja „Schwarcz"-ra. Neve azonban se nem Svarcz, se nem Sehwarcz, hanem Schvarcz. A II. kötet jegyzete ugyanolyan hibával javítja, mint az I. köteté; megkettőzve a tévedést azzal, hogy szerzőnek a méghibásabb „Svarc" névírást tulajdonítja, — ezt már alaptalanul. Jókai „Lubomirszky Tivadar" névírását kiigazítja a jegyzet: „igazi nevén: Theodor Stanislaw Lubomirsky"; megállott azonban a félúton, mert egy helyett két betűt kellett volna javítania, helyesen ti. Lubomirski. Egyik Móra-kötet jegyzetében olvassuk: „Kacziány Géza — Kacziány Ödönről van szó, a festőművészről, aki a nyolcvanas években Szegeden volt rajztanár. Móra tévesen Gézának nevezi." Ez azonban távolról sem tekinthető ezzel az állítással bizonyítottnak. Egyáltalában nem biztos, hogy szerző csakugyan tévedett. Es ha mégis tévedett, akkor sem cserélte fel a keresztnevet vaktában mással. Ebben az esetben is egyszerű tollbotlás a fivérének, Kacziány Géza írónak és politikusnak a szerző által jól ismert, a jegyzetszerkesztő előtt azonban ismeretlen neve. Sokkal valószínűbb azonban, hogy erről az utóbbiról van itt szó, ami nem mond ellent a szövegnek ós egyezik a szerző által írt névvel. Móricz Zsigmond egyik levelében (43. sz.) Horatiushól idéz egy közismert mondást — vajúdnak a hegyek és egy nevetséges egérke születik —, ekként: „Pariuntur montes et nascüur ridiculus mus". ( írását ellenőriztem a saját kezű eredeti levelében.) A jegyzet a levélnek ezt a hibás idézetét újabb hibával idézi : ,, . . .ridiculum mus", és hibásan javítja : ,,Parturient montes et nascetur ridiculus mus". Az idézet ugyanis végérvényesen helyesen így hangzik: Parturiunt montes . . . (Ars poetica, 139. sor). (Az idézet hibás szavainak kiemelése tőlem. B. J.). Az 1936. október 29-i 489. sz. levél utalását: „a direktor, akinek átadtam", így fejti meg a jegyzet: „Móricz a darabot a Belvárosi Színházhoz nyújtotta be, ahol Németh Antal volt az igazgató." Ebből a téves magyarázatból azonban még azt sem tudjuk meg biztosan, vajon csakugyan a Belvárosi Színházhoz nyújtotta-e be a darabot, vagy pedig a Nemzeti Színházhoz. Mindössze 14 levéllel később, az 503. sz. levélhez fűzött jegyzet ugyanis már ezt mondja: ,,Németh Antal (szül. 1902) esztétikus, színigazgató. 1935—1944 között a Nemzeti Színház igazgatója volt." Tehát már ennek a levélnek a