Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

12 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' regionális vizsgálódás középpontjába. Ez az általánosítás jelöli ugyanis elsősorban meg Közép- és Kelet-Európa sajátos arculatát és a világgazdaság egységében elfoglalt sajátos pozícióját. Ez teszi a régiót világosan beilleszthetővé az egyetemes folyamatok rendszerébe. S ezen a ponton jutottunk el a regionális összehasonlítás egyik legfontosabb módszertani problémájához, a különböző régiók összehasonlításának kérdéséhez. Ha ugyanis egyes régiókat kutatunk, akkor elkerülhetetlen a régiók összehasonlítása. Még az összehasonlítás tudatos szándéka és törekvése nélkül is szükség van hallgatólagos mércékre, viszonyításokra, melyek minden értékítélet mögött meghúzódnak. A gazdaságtörténeti munkák szemléletének gyakorlatában kimondva, vagy kimondatlanul úgyszólván általános az összehasonlítási mércét a fejlődés élvonalában haladó, legfejlettebb országok útjában meghatározni, s minden mást, lemaradót és elmaradottat ehhez viszonyítani, ennek alapján értékelni. Ebből adódott, hogy az elmaradottság különböző fokán álló régiók gazdasági szintjének értékelésekor nem egyszer a kvantitatív tényezők domináltak: a különbségeket az összehasonlítok főként abban látták, hogy az elmaradottabb terület (vagy ország) 50 100 -200 év lemaradást mutat a legfejlettebb területekhez (országokhoz) képest. Ebben az ítéletben gyakran kimondatlanul is bennfoglaltatik a lemaradás egyoldalú mennyiségi értelmezése, az a perspektíva is, hogy a lemaradóit terület 50- 10Ü 200 év múlva jut el a legfejlettebb által reprezentált szintre. Sokkal egyértelműbben jut kifejezésre az az álláspont egy-egy gazdasági jelenség megítélésében: ' az elmaradott régió országaiban valamely gazdasági ágazat akkor fejlett, ha hasonlít a vezető régió hasonló ágazatok szintjéhez, akkor sajátos, ha valamiben eltér attól stb. Végül is mindez olyan fejlődési teóriát rejt magában, hogy az elmaradottabbak a fejlettebbek, az előttük járók példáját, útját követik. Az összehasonlítás ilyen szemlélete azonban már veszélyes, mert egyoldalú leegyszerűsítéseket idézhet elő. Igaz ugyan, hogy a fejlettebbekhez való viszonyítás és ezen belül a mennyiségi összemérés sok vonatkozásban indokolt, de korántsem kizárólagos. Indokolt, amennyiben a legfejlettebb régió a legtisztábban tartalmazza a fejlődés legbenső lényegének fő vonásait: a XIX XX. századi tőkés fejlődés, az ipari átalakulás és modernizálódás esetében az egyértelműen igaz Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra. A legtisztábban fejezik tehát ki azokat a gazdasági jelenségeket, melyek így vagy úgy, de a későn jövők fejlődését is áthatják valamilyen formában. Nem lehet azonban kizárólagos, mert a későn jövők fejlődése mégsem az előttük járók útjának puszta végigkövetése, hanem történelmileg (és regionálisan) meghatározott utak végigjárása. Az elől haladók csoportja maga sem pusztán vonzó hatású példa, de egyben új feltételeket, körülményeket kiváltó tényező is. Az időbeni késés, az időközben kialakult új feltételek, a történeti meghatározottságok tehát ugyanazon folyamatok lényeges változásait idézhetik elő, egyes gazdasági folyamatok elmaradására, új jelenségek kialakulására vezethetnek. A regionális összehasonlítás esetében tehát korántsem elegendő a különböző régiókhoz való viszonyítás hagyományos formája, az elmaradottság szintjének megállapítására való törekvés, az egyes régiók pontos rangsorolása. Az egyes régiók sajátos történelmi útját kell feltárni, a régiók közötti fejlődési változat-különbségek vizsgálatát kell elvégezni. Csak az teszi lehetővé, hogy a regionális összehasonlítás legfőbb előnye érvényre jusson: hogy ne csak tipizáljuk az egyes régió-