Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

10 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' talán rem is tartjuk veszélyesnek természetesen az ilyen fajta kisiklást, sőt különleges jelentőséget és elméleti értéket tulajdoníthatunk neki, ami nélkül a, történeti elemzés majdnem lehetetlen lenne, mégis egyértelműnek látszik, hogv a végső közgazdasági általánosítás nem lehet azonos az egyetemes gazdaságtörténeti általánosítással, hogy két, ezer szállal összekapcsolódó, de mégis különálló stúdiumról van szó. Találhatunk-e azonban egyáltalán olyan módszert, mellyel elkerülhető, hogv az egyetemes gazdaságtörténet általánosítása absztrakt közgazdasági modellé váljék, de ugyanakkor mégis elvégezhető legyen a gazdaságtörténeti folyamatok komplexitása és a föld területi egyetemessége követelményeiből kiinduló általánosítás? A megoldást a regionális összehasonlítás módszerében látjuk. Erre tettünk kísérletet a XIX—XX. századi Közép- és Kelet-Európa gazdaságtörténetét tárgyaló monográfiánkban. Kísérletünk főbb módszertani elveinek összegezésével szeretnénk az alábbiakban kifejteni elgondolásainkat a regionális összehasonlítás lehetőségeiről ós jelentőségéről. I Mit értünk mindenekelőtt az összehasonlítás bázisát képező régió alatt? Egy-egy régió nagyobb területi egység, melynek keretében nem egyszer több • ország vagv birodalom helyezkedik el, sok vonatkozásban hasonló földrajzitermészeti meghatározottságok között, sok vonatkozásban hasonló politikai hatások és befolyások szférájában. Mégis az egyes régiók jellegét elsősorban történelmi tényezők határozzák meg. Történelmi folyamatok, melyek a föld- ( rajzi-természeti és politikai összekapcsolódások áttételein keresztül érvényesülnek, s melyek évszázadok során a fejlődés lényeges hasonlóságait, közös, vagy rokon törvényszerűségeit alakítják ki. A konkrét történeti elemzés lehetővé teszi a történeti hasonlóságokat mutató és összekapcsolódó régiók többékevésbé pontos elhatárolását. A XV XVIII. századra vonatkozó kutatások í hívták fel leghatározottabban a figyelmet Közép- és Kelet-Európa sajátos gazdaságtörténeti különállására, elkanvarodására az európai fejlődés általános tendenciáitól. A XIX XX. századra vonatkozó kutatások alaposan megerősítik a közéj)- és kelet-európai régió elkülönített vizsgálatának indokát. Kelet-Európa közvetlen szomszédsága az ázsiai területekkel és elszigeteltsége a nagy világtengerektől a világtörténelem XV. század végétől meginduló nagv fordulatától sajátos történeti körülmények kiindulásává válik. Míg előzetesen, ha lemaradva is, de követte a fejlődés élvonalában haladó nyugat-európai régió gazdasági fejlődési útját, ez időtől már késedelmesen sem követhette azt. Míg Amerika felfedezése, a világkereskedelmi útvonalak : eltolódása és a kereskedelem szerkezetének átalakulása hatalmas lökést ad a nyugati fejlődésnek és a modern tőkés átalakulás folyamatait indítja meg, addig Kelet-Európa országai e fejlődés perifériájára kerülnek, az iparosodó Nyugat agrár függvényeivé válnak, s a jobbágyrendszer másodvirágzása következik be. Míg a polgárosodó Nyugaton a centralizált államhatalom fejlődik ki s telítődik egyre inkább modern nemzeti tartalommal, addig az elkanyarodó Kelet török és mongol hódítások hatására jórészt elveszíti az önálló államiság lehetőségeit. Ilyen történelmi bázison a XVIII. század végétől meginduló, s a XIX. század első két harmadában kiteljesedő ipari forradalom, mely a kontinens nyugati felét néhány évtized leforgása alatt ipari jellegűvé alakította át, Kelet-Európában nemcsak 50 100 évvel elmaradt, de nyugati értelemben soha sem játszódott le: a nyugat —keleti egymásrahatások nyomán ugyan a XIX XX. század fordulója körül lejátszódik, vagy megindul a modern gaz-