Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

8 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' Az egyes gazdasági jelenségek több országra vonatkozó, egységes vizsgálata az egyetemes gazdaságtörténet feltárásának újabb és nagy lehetőségeket magában rejtő módszere, ami mélyreható elemzésre ad módot, s hozzájárul az egyszerű deskripció vonzásának elhárításához. Az egyetemes gazdaságtörténet tehát semmiképpen sem művelhető ilyen részterületi mélyfúrások nélkül. Ugyanakkor nem téveszthető szem elől, hogy az egyes folyamatok és rövidebb periódusok egyetemes kutatása sem merítheti ki az egyetemes gazdaságtörténet kategóriáját, mivel két szempontból is hiányzik egyetemessége: Egyrészt ritkán alkalmas hosszú folyamatok, nagyobb történelmi periódusok átfogó vizsgálatára, de méginkább: egy-egy gazdaságtörténeti mozzanatot megragadva nem tudja a gazdasági fejlődés egészét, a különböző folyamatok egységét, s ezen keresztül az egyetemes vizsgálódás egyik leglényegesebb követelményét, a fejlettségi szint, a fejlődési utak mélyreható összehasonlítását elvégezni. 3. A harmadik csoportba tartozó munkák jellegükből adódóan nem te- i kinthetők az egyetemes gazdaságtörténetírás részének; amennyiben nemzeti keretek között mozognak. Módszertanilag mégis rendkívül fontos kérdéssel állunk szemben; ha egy-egy ország gazdaságtörténetére irányuló kutatás ugyanis nem lép fel az alapos összehasonlítás igényével, akkor az egyetemes gazdaságtörténet számára csak forrásanyagot, az építkezéshez használható téglát szolgáltat és semmi többet. Ha viszont ugyanez a kutatás beható < nemzetközi összehasonlítás szemléleti és módszertani jegyében folyik, akkor * módszertanilag mégis az egyetemes gazdaságtörténet tárgyköréhez tar- j tozó munkálatról van szó. Ez utóbbi esetben ugyanis az egy-egy országra vonatkozó kutatásra nem mint önálló egység kiszakított vizsgálatára kerül I sor, hanem mint az egyetemes gazdaságtörténet valamely nagyobb egysége i részének tanulmányozására. A nemzeti történet önmagában állóból résszé válik, a kutató máris tipizál, összehasonlít, rangsorol, általános törvényszerűségek érvényesítését konstatálja és sajátosságokat fedez fel. Más szavakkal: ugyanazt az egységet mint az egyetemes gazdaságtörténet részét tanulmányozza. Ez esetben viszont — az előbbi hasonlatnál maradva nem téglát és nyersanyagot, hanem egész előregyártott elemeket, félgyártmányokat ad beépítésre az egyetemes gazdaságtörténet épületéhez. III. A historiográfiai vizsgálódás alapján leszűrhető előbbi három módszer-típus az egyetemes gazdaságtörténet művelésének nyilvánvalóan használható és eredményes formája. Az előrehaladást a jövőben is elsősorban i ezen módszerek alkalmazásától várhatjuk. Mégis bizonyos, amint azt minden esetben le is szögeztük, hogy az említett módszerek külön-külön és együttesen sem elegendőek az egyetemes gazdaságtörténet művelésével összefüggő feladatok maradéktalan megoldására. Az egyetemesség valamilyen formában mindenképpen csorbát szeved: amennyiben a gazdasági struktúrák ós fejlődés egyetemességét kutatja, akkor — az első és harmadik módszer-típus esetében nem tudja az egyetemességet átfogni területi-földrajzi értelemben. Amennyiben egy-egy gazdasági folyamat egyetemességét vizsgálja szélesebb területi egységben, annyiban a vizsgált folyamatot kiszakítja a gazdaság egyetemes kontaktusából. A fenti módszerek másik gyengéje, hogy segítségükkel vagy tipizálni lehet a fejlettségi szintet és utat (egymáshoz hasonlítva, szintkülönbségeket konstatálni és út-eltéréseket ábrázolni), vagy a különböző országok és területek egymásrahatását, gazdasági folyamatainak összefüggését