Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

8 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' Az egyes gazdasági jelenségek több országra vonatkozó, egységes vizs­gálata az egyetemes gazdaságtörténet feltárásának újabb és nagy lehetőségeket magában rejtő módszere, ami mélyreható elemzésre ad módot, s hozzájárul az egyszerű deskripció vonzásának elhárításához. Az egyetemes gazdaságtör­ténet tehát semmiképpen sem művelhető ilyen részterületi mélyfúrások nélkül. Ugyanakkor nem téveszthető szem elől, hogy az egyes folyamatok és rövidebb periódusok egyetemes kutatása sem merítheti ki az egyetemes gazda­ságtörténet kategóriáját, mivel két szempontból is hiányzik egyetemes­sége: Egyrészt ritkán alkalmas hosszú folyamatok, nagyobb történelmi perió­dusok átfogó vizsgálatára, de méginkább: egy-egy gazdaságtörténeti mozza­natot megragadva nem tudja a gazdasági fejlődés egészét, a különböző folya­matok egységét, s ezen keresztül az egyetemes vizsgálódás egyik leglényege­sebb követelményét, a fejlettségi szint, a fejlődési utak mélyreható össze­hasonlítását elvégezni. 3. A harmadik csoportba tartozó munkák jellegükből adódóan nem te- i kinthetők az egyetemes gazdaságtörténetírás részének; amennyiben nemzeti keretek között mozognak. Módszertanilag mégis rendkívül fontos kérdéssel állunk szemben; ha egy-egy ország gazdaságtörténetére irányuló kutatás ugyanis nem lép fel az alapos összehasonlítás igényével, akkor az egyetemes gazdaságtörténet számára csak forrásanyagot, az építkezéshez használ­ható téglát szolgáltat és semmi többet. Ha viszont ugyanez a kutatás beható < nemzetközi összehasonlítás szemléleti és módszertani jegyében folyik, akkor * módszertanilag mégis az egyetemes gazdaságtörténet tárgyköréhez tar- j tozó munkálatról van szó. Ez utóbbi esetben ugyanis az egy-egy országra vonatkozó kutatásra nem mint önálló egység kiszakított vizsgálatára kerül I sor, hanem mint az egyetemes gazdaságtörténet valamely nagyobb egysége i részének tanulmányozására. A nemzeti történet önmagában állóból résszé válik, a kutató máris tipizál, összehasonlít, rangsorol, általános törvényszerű­ségek érvényesítését konstatálja és sajátosságokat fedez fel. Más szavakkal: ugyanazt az egységet mint az egyetemes gazdaságtörténet részét tanul­mányozza. Ez esetben viszont — az előbbi hasonlatnál maradva nem téglát és nyersanyagot, hanem egész előregyártott elemeket, félgyártmányokat ad beépítésre az egyetemes gazdaságtörténet épületéhez. III. A historiográfiai vizsgálódás alapján leszűrhető előbbi három mód­szer-típus az egyetemes gazdaságtörténet művelésének nyilvánvalóan hasz­nálható és eredményes formája. Az előrehaladást a jövőben is elsősorban i ezen módszerek alkalmazásától várhatjuk. Mégis bizonyos, amint azt minden esetben le is szögeztük, hogy az említett módszerek külön-külön és együttesen sem elegendőek az egyetemes gazdaságtörténet művelésével összefüggő feladatok maradéktalan megoldására. Az egyetemesség valamilyen formában mindenképpen csorbát szeved: amennyiben a gazdasági struktúrák ós fejlődés egyetemességét kutatja, akkor — az első és harmadik módszer-típus eseté­ben nem tudja az egyetemességet átfogni területi-földrajzi értelemben. Amennyiben egy-egy gazdasági folyamat egyetemességét vizsgálja szélesebb területi egységben, annyiban a vizsgált folyamatot kiszakítja a gazdaság egye­temes kontaktusából. A fenti módszerek másik gyengéje, hogy segítségükkel vagy tipizálni lehet a fejlettségi szintet és utat (egymáshoz hasonlítva, szint­különbségeket konstatálni és út-eltéréseket ábrázolni), vagy a különböző or­szágok és területek egymásrahatását, gazdasági folyamatainak összefüggését

Next

/
Thumbnails
Contents