Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

AZ EGYETEMES GAZDASÁGTÖRTÉNET MÓDSZERÉHEZ 7 hasonlító módszer hatotta át. Egyes könyvek vagy tanulmányok felsorakoztatása ebben az összefüggésben feleslegesnek tűnik, hiszen ma már a tanulmányok jelentős része legalábbis kísérlet az összehasonlító elemzésre. Igaz ugyanakkor, hogy a modernkori kelet-európai gazdaságtörténet tárgykörében ilyen módszerrel írott és eredményesnek ítélhető nagyobb monográfiáról még aligha adhatunk számot. II. Kíséreljük-tehát meg összegezni a modernkori kelet-európai gazdaságtörténeti irodalom tanulsága alapján, hogy az eddigi egyetemes gazdaságtör -ténet-írás milyen módszertani tanulságokkal szolgál. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, liogy az egyetemes gazdaságtörténet témakörébe vágó munkák metodológiailag három csoportba sorolhatók. Az elsőbe sorozzuk azokat a főként gyűjteményes tanulmányköteteket, de nem egyszer egyetlen szerző által készített összefoglaló munkálatokat, amelyek különböző országokra vonatkozó tanulmányok (vagy fejezetek) egymásmellettiségével képviselik az egyetemességet. I A második csoportba sorolhatók az egyes gazdasági jelenségek több országra vonatkozó, egységes, együttes vizsgálatán alapuló munkák. A harmadik csoportot végül a következetesen összehasonlító módszerrel feldolgozott nemzeti történetek alkotják. 1. Az első csoportba sorolt munkák az egyetemes gazdaságtörténet művelése szempontjából különösen széles elterjedtségük miatt érdemelnek I nagy figyelmet. Az elterjedtség pedig nyilvánvalóan következik e módszer • előnyös lehetőségeiből: egyetemes gazdaságtörténeti munka készülhet ilyen módszerrel tanulmányok egyszerű egybekapcsolása útján. Lehetőség nyílik különböző (sőt különböző nemzetiségű) szerzők együttes munkájára és nem kevésbé az egyes országokra rendelkezésre álló sokszor gazdag nemzeti irodat lom szintetizálásából származó írások egymásmellé illesztésére. A különböző országokat tárgyaló tanulmányok (vagy fejezetek) egymásmellettisége önmagában is hasznos történetszemléleti horizont bővülését eredményezi, hiszen lehetővé teszi ugyanazon korok és történeti folyamatok párhuzamos áttekintését. Ez esetben, még ha az egyes fejezetek (vagy tanulmányok) nem is épülnek kölcsönösen egymásra, mégis feldolgozzák a hasonló korszakra vagy folyamatokra rendelkezésre álló ismeretanyagot, lehetővé teszik az egybevetést, a hasonlóságok vagy különbségek felismerését, más szóval a továbblépés, a szintetizálás és azon belül a tipizálás lehetőségét. Ezek az előnyök annál egyértelműbbek, minél határozottabban érvényesül az átgondolt szerkesztői koncepció, minél inkább sikerül hasonló vizsgálódási módszert, összehangolt témafelfogást érvényesíteni az egyes országok gazdasági történetének feltárásában és tárgyalásában. A módszer hasznossága azonban egy pillanatig sem feledtetheti, hogy az ilyen típusú munka még tulajdonképpen nem igazán összefoglaló és egyetemes, hanem csak az egyetemes gazdaságtörténet előzménye : igazán egyetemessé csak az olvasó fejében, vagy a további szintetizálás eredményeként alakulhat át. 2. A második csoport jelentősége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Egy-egy gazdaságtörténeti jelenség valóban egyetemes vizsgálata már megragadja a feladat lényegét: különböző országok és területek egymásrahatását, összekapcsolódásának lehetőségét. A nemzeti keretek közé zárt vizsgálódás elkerülhetetlenül beszűkülő korlátai leomlanak, az egyes folyamatok valóságos egyetemességükben jelennek meg, s a nemzeti fejlődés problémái sokszor új megvilágításba kerülnek.