Századok – 1971

Vita - Válaszul Székely György kritikai megjegyzésére (Mályusz Elemér) 135/I

VÁLASZUL SZÉKELY GYÖRGY KRITIKAI MEGJEGYZÉSEIRE 141 a biztatás a megtisztelés jele. így fogva fel a helyzetet, az írónak nem marad más teendője, mint — számot vetve fogyatékos erejével — őszintén megmondani, hogy a kísérletezést eleve reménytelennek tartja. Utólag sem tudnék tehát arra vállalkozni, hogy XIII. századi történetírásunkról szólva a társadalmi fejlődés politikai és jogi alapjain kívül ,,a gazdasági élet, az alap mélyreható átalakulását" is megtárgyaljam. Egyrészt mert elégnek tartom — s ez ismét módszertani probléma —, ha egy XV. századi krónikást ismertető monográfia a hősét két évszázaddal megelőző kornak csak felépítményét mutatja be s ahhoz mérten állapítja meg a bekövetkezett változást, másrészt mert meg is téveszthet a gazdasági alap problémáinak önkéntelenül adathalmozásra csábító vizsgálata. A kísértés, hogy a krónikás munkáját a gazdasági élet közvetlen tükrözésének lássuk, azért is nagy, mert volt oly szemlélet, amely hasonló kapcsolatok Procrustes-ágyába iparkodott szorítani a történeti fejlődést. Nem tételezem fel, hogy Székely ily meghaladott felfogás újbóli érvényesítésére törekednék. Tekintve, hogy а ХГГ1. századi politikai és jogi alapok oly méretű tárgyalása, amely elnyerte tetszését, könyvemben sorokkal mérhető részt tesz ki, bizonyára valami hasonló terjedelmű, utalásszerű fogalmazásra gondol. Sajnos, éppen ily — erőmet felülmúló — vállalkozásra érzem magamat különösen gyengének. Lényegbe vágó ellentéteink a történetkutatói módszer elvei s ezek alkalmazása területére szorítkoznak. Ennek kérdései sok esetben még tisztázatlanok. Elsősorban a módszertani kézikönyv hiánya következtében. Meggyőződésem szerint, közelebb jutunk ahhoz, hogy ily útmutató miatti hiányérzetünk általánossá legyen, ha a mostanihoz hasonló esetekben egyes konkrét kérdéseket külön is megtárgyalunk. Ha reflexióimmal sikerült e távoli cél felé egyetlen lépést tennem, célomat már el is értem. Mályusz Elemér